Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
„KÖZÉPKORI ELMARADOTTSÁG” ÉS „MODERN ALULFEJLETTSÉG”31 uralom alá. De érvényes-e Wallersteinnek ez a feltevése — egyelőre az első kérdéscsoportnál, az ibériai fejlődés jellegénél maradva — magára az ibériai átalakulásra, az abszolutizmus létrejöttére? Semmi esetre sem. A gazdasági és politikai viszonyok egysége — Marxnak a felvilágosodásból és Hegeltől öröklött szóhasználata szerint a polgári társadalom és a politikai állam egysége — a feudalizmus lényegét alkolja, s magának Wallersteinnek a leírásában is, az ibériai abszolutizmus csak felerősítette ezt az egységet. A világkereskedelem kialakulása az abszolutista állam katonai-gazdasági-politikai vállalkozásaként megy végbe, azaz eleve a „világbirodalom” kialakításának jegyében, az ibériai gazdaság — sem belsőleg, sem külsőleg — sohasem volt elég erős az önállósághoz, világgazdasággá szélesedéshez, monopóliumának gazdasági eszközökkel való fenntartásához. Wallerstein koncepcióját a spanyol-portugál fejlődés jellegétől látványosan szembesíthetjük a szakirodalom álláspontjával vagy akár a saját maga által ismertetett adatokkal. Vilar ismert megfogalmazása szerint a spanyol imperializmus a feudalizmus legfelsőbb foka, vagyis a spanyol fejlődést Vilar szerint az abszolutizmus korában nem a feudalizmus meghaladása és a kapitalizmus irányába tett előrelépés jellemzi, hanem a feudális viszonyok megcsontosodása és ezzel az egész fejlődés mellékvágányra terelése. Ez — a nyugateurópai fejlődés egészében a feudalizmus felerősítése zsákutcáját képviselő — spanyol abszolutizmus jelentkezett „imperializmusként”, „világbirodalomként”, saját megkövesedett feudális viszonyait „exportálva”. Ezzel az állásponttal egybehangzó Wittman koncepciója is, mint a szakirodalom széles ívű összefoglalása, nevezetesen a latin-amerikai „feudalizmusról” írott tanulmányai spanyol feudalizmus mint a gyarmatosítás bázisa c. fejezetében. A magunk részéről teljesen elfogadhatónak tartjuk Wittman tézisét arról, hogy „bizonyos módosulásokkal az amerikai gyarmatokra egy feudális társadalom, méghozzá egy fejlődésképtelen, archaikus kasztíliai feudalizmus ültetődött át”. Wittman az idézett helyen maga is Frank koncepciójával polemizál, s megállapítása még fokozottabban érvényes Wallerstein könyvére: „Nyilvánvalóan azt a tényt, hogy Spanyolország — főleg az amerikai nemesfém révén — az európai eredeti tőkefelhalmozásban fontos szerepet kapott, hibásan azonosítják magának a spanyol társadalomfejlődésnek a jellegével, amely nemcsak feudális maradt, hanem archaizálódása miatt nem vált a fejlett nyugati kereskedelmi tőke komoly versenytársává, sőt hanyatlásában maga is ezt segítette.”6 8 Mivel nem kívánunk a spanyol—portugál fejlődés jellegére, termelési módjára részletesen kitérni, nem idézzük fel Wittman egész elemzését, csak utalunk az archaikus urbanizációra, a dirigismóra mint fordított merkantilizmusra és az állami kizsákmányolás előtérbe kerülésére mindkét országban,69 amelyek mind jól mutatják gazdaság és politika felerősödő, magasabb szinten létrejövő egységét az abszolutizmusban mint „állami feudalizmusban”, s előrevetítik azt, hogy ugyanennek világbirodalommá való kiterjesztéséről van szó az ibériai világkereskedelem esetében. Az ibériai világkereskedelem hatványozottan mutatja gazdasági és politikai viszonyok egységét, hódítás-erőszak és a monopolizált, 68 Wittman Tibor: A latin-amerikai „feudalizmus” kialakulásának vitás kérdései (XVI-XVII. század), Századok, 1972/6. 1305-1306. 69Uo. 1307. skk., itt esik szó a portugál fejlődés sajátosságáról is. Wittman egyébként ugyanezt az álláspontot kifejti Latin-Amerika története c. munkájában is. „Semmiképpen nem lehet arról beszélni, hogy a spanyol Conquista a kapitalizmust ültette át az amerikai gyarmatokra” (Bp., 1978. 66.).
