Századok – 1983
DOKUMENTUMOK - M. Kondor Viktória: Egy ismeretlen levél Károlyi Mihályhoz 209
216 DOKUMENTUMOK „haza egységét” féltve — a kétkezi dolgozók tudatlanságban, nyomorban tartásával önmaga tette lehetetlenné, hogy ezek a dolgozók magukénak érezhessék az országot. Példaként állítja a nyomor elől Amerikába kivándorolt, majd némi vagyont szerezve visszatért és földet vásárolt parasztok emberi méltóságérzetre ébredését, az itthon maradt szolgasorsú parasztokkal szemben. Míg az előbbiek nem hajlandók többé elfogadni szolgabírájuktól a lekezelést, egyenrangú bánásmódot követelnek; — az itthon tudatlanságban, nyomorban tartott szlovák parasztok az őket szolgasorsban tartó szolgabírákat, urakat a „magyarsággal” azonosítják. Ne csodálkozzék hát az uralkodó osztály, ha ellene fordulnak. Mégis azzal a reménnyel zárja tanulmányát, hogy „talán még tudatára fog jönni Magyarország proletársága és polgársága annak, bármilyen nemzetiségű legyen is, hogy itt nem egy nemzet nyomja el a másikat, hanem egy nemzetközileg szervezett önző élősdi osztály szipolyozza ki az erejűknek tudatára még nem jött dolgozó osztályait az országnak. S talán tudatára fog végre ébredni Magyarország polgársága is annak, hogy a nemzeti eszme jelszavával csak azért akarják elkábítani, hogy egy kisszámú önző érdekcsoport szolgálatába szegődjék; talán be fogja látni végre azt is, hogy Magyarország gazdasági, kulturális előrehaladása, megerősödése, a népesség jóléte s egészsége s egyáltalán az ország felvirágzása csakis úgy lesz lehetséges, ha a proletárságot jogokhoz juttatva, azokkal együtt fog munkálkodni az új Magyarország megteremtésén”. Gondolom, az idézett részek is bizonyítják, hogy Maiéter István itt közölt levelében jogosan üdvözölhette Károlyi Mihályban azt a vezetőt, „akinek hívei kint már sorakoznak”, aki hivatva van ... egy boldogabb, jobb és szebb jövőt teremtő reformmunka élére állani” - hiszen Károlyi egész magatartásában s válaszlevelében, saját — majd egy évtizeddel korábban — megfogalmazott gondolatait is üdvözölhette. Maiéter István Pécsett született 1870. április 17-én és Eperjesen 1933. december 16-án halt meg. Jogakadémiai tanár, író és publicista volt, és haláláig a demokratikus haladás és nemzeti egyenjogúsítás következetes harcosa. Tanulmányait Budapesten, Párizsban, Berlinben végezte. 1910-től az eperjesi jogakadémia tanára, 1916-1918-ban az eperjesi kollégium igazgatója. A Jászi Oszkár alapította radikális párt egyik fő exponense volt Kassán és a Kassával szomszédos vármegyékben. Az 1918-as forradalom idején az eperjesi Nemzeti Tanács elnöke. A háború után — Eperjes Csehszlovákiához kerülésével — az eperjesi jogakadémiát Miskolcra helyezték. Az akadémiával együtt Maiéter is átjött, de nem bírta ki az ellenforradalmi Magyarország légkörét: 1925-ben lemondva katedrájáról visszament Eperjesre. Publicisztikai munkásságot fejtett ki a csehszlovákiai napisajtóban. Mindvégig következetes radikális maradt, a nemzetiségi egyenjogúsítás híve, sőt a dunai konfederáció megteremtésének harcosa. 1931-ben megalapította a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaságot. 1933-ban a Magyar Figyelő c. folyóirat főszerkesztője lett. Főbb munkái: A magyar történelmi osztályok és a nemzeti eszme (1910), A választói reform (1912), Az athéni demokrácia (1914) A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák köztársaságban (1933).
