Századok – 1983
VITA - Károlyi Mihályné: Megjegyzések Hajdú Tibor: "Károlyi Mihály: Politikai életrajz" című könyvéhez 176
208 VITA Azt hittem, hogy csak harmad-, vagy legfeljebb negyedmagammal fogok kilépni, és így természetesen pártalakításra nem is gondoltam. Pár nap alatt azonban kisült, hogy 28-an léptek ki, akikből 22-en kifejezetten hozzánk csatlakoztak. Sokan pártalakítást akartak. Főleg Holló és Polonyi Dezső, azzal érvelve, hogy ha nem alakítunk pártot, szétzüllik a társaság, és a külföldön sokkal kisebb fontosságot fognak tulajdonítani az egész akciónak. Minthogy én is a különbékére gondoltam, némi habozás után a pártalakításra határoztam magamat, dacára Katus (feleségem) is nagyon lebeszélt róla. A Bizalmi férfiak így rövid három hét alatt megbuktak. A „pünkösdi királyságról” 1916. aug. 23-án egy szerdai napon lemondtak. A román lapok egyenesen „secession” (kiválásom) folytán tartották sürgősnek, hogy megindítsák a háborút ellenünk, nehogy, mint mondták lekéssenek, mert Károlyiék különben előbb az Entente-hez fognak csatlakozni. Ezen idő tájt Batthyány közölte velem, hogy Lázár Pál útján üzenetet kapott a régi Bellevedere köröktől (Trónörökösünk anyjától), hogy örülne annak, ha mi a dinasztiát megmentenénk a Hohenzollemek karmaiból, és ezért szívesen látna egy külön békét az Entente-tal Németország ellen, mert a Habsburg dinasztiát csakis így gondolja megmenthetőnek. Én, aki Lázár Pált alig ismerem, Batthyánynak azt feleltem, hogy közvetítők útján ilyen tárgyalásokba bele nem mehetek, ha akarnak velem beszélni, úgy beszéljenek személyesen velem. Azt is mondtam, hogy csak egy hétig állok szóba, mert támadni akarok. Windischgraetznek ebből annyit mondottam, hogy csak egy hét múlva mondhatom meg véglegesen, hogy az interpelláció anyagát igénybe vehetem-e vagy sem. Bécsből válasz nem jött, így Batthyánynak, akihez kimentem Lajta falura, megmondtam, hogy támadni készülök. Batthyány, akiben még mindig a régi koalíciós idők keservei élnek, nem örült annak, hogy mostan mi vállalkozunk arra, hogy Andrássyt nyeregbe ültessük. Azzal érvelt, hogy nekünk veszedelmesebb ellenfél a populáris Andrássy, mint Tisza. Az én felfogásom azonban az, hogy mindent el kell követni most arra, hogy Andrássy hatalomra jusson, mert először elérjük, hogy Tisza megbukik, másodszor azt, hogy Apponyi belép a koalícióba, és ezáltal az egyetlen ellenzék a porondon mink leszünk. Andrássyék és Apponyiék a háború alatt, mely okvetlenül rosszul fog végződni, lejáratják magukat, és az egész közvélemény érett gyümölcsként az ölünkbe esik. Az annyival is természetesebb politika, mert hisz mi jelenleg úgysem juthatunk a hatalomhoz, még ha akarnánk sem. Ha szorul a kapca, és ha fordul a kocka, így is, úgy is még a háború alatt könyörögni fognak, hogy vállaljuk a kormányt.
