Századok – 1983
VITA - Károlyi Mihályné: Megjegyzések Hajdú Tibor: "Károlyi Mihály: Politikai életrajz" című könyvéhez 176
198 VITA hassák ki kalandorok és hozzá nem értő amatőrök: nehéz volt — de nem lehetetlen, és Károlyi meg is valósította. Szerencsére a háború alatt Károlyi mentes volt bölcs tanácsadóktól. Mindenesetre nem hallgatott sem Jászira, sem Bölönire, sem a Kellner György-féle kommunistákra. Akkor, szerencsétlenségére, hallgatott Jászi tanácsára, hogy szövetkezzen Lónyay Károllyal. A szerzőnek tudomása van azokról a levelekről, amelyekben Jászi keserű szemrehányásokat tesz Károlyinak, mert Lónyayt visszautasította. Miért írja a szerző az ellenkezőjét? Károlyinak Jászi a legmelegebben ajánlotta Lónyayt, pedig ösmerte őt, és féljem nem. Károlyi sohasem fogadta el Lónyayt a Szabad Magyarok elnökének, de amikor az angol és amerikai kormányok Jászi ajánlatára (valószínűleg Benes ajánlatára is) készek voltak hivatalosan Lónyayt elösmerni, ha Károlyival megegyeznek, Károlyi egy hónapig tanácskozott vele. De rövid időn belül rájött hencegéseire, hazugságaira, komolytalanságára, és szakított vele. Hosszú levélben megmagyarázta ennek okát Jászinak, aki eleinte haragos volt, de azután elösmerte Károlyi igazát. A Jászihoz írt levelet férjem nekem megmutatta. Az angolok is elejtették Lónyayt, szomorúan, mert azt hitték, hogy végre megtalálták a méltó magyar grófot, aki megszerzi számukra Horthy segítségét. A szerző több ízben is támadja Károlyit, hogy kompromisszumokat köt (a német militarizmussal, a Habsburgokkal, a magyar arisztokráciával stb.), és hogy nem ugrik fejest az országra nézve veszélyes kalandokba. Most, a fasiszták elleni háborúban, azt is kifogásolja a szerző, hogy Károlyi türelmetlen volt, nem ment bele a kompromisszumokba, mások szempontját nem értette, a kisemberekkel, hívekkel nem törődött. Lehetséges, hogy velem szemben a kritika jogos, de Károlyival szemben felháborítóan igazságtalan. Éppen a kisembereket nyerte meg személyes varázsával, humorával, anekdotáival és szerénységével. Mikor idősebb lett, vagyis az emigráció vége felé, sok tapasztalat után, sokkal megértőbb volt mások iránt, akik nem osztották nézeteit, mint fiatal korában. Sokszor zavarba hozta látogatóit, mert érdeklődött a véleményük iránt, amit azok mástól nem szoktak meg, ha ösmert politikusokhoz mentek, akik előadásokat szeretnek tartani, s ebben hasonlított Bertrand Russellra. Károlyi nagyon közvetlen volt, nem bírta a hencegőket, a nagyzolókat, a sznobokat, és ilyen embereket nem tűrt meg maga közelében. Sinkó Ervin egy regényében leírja találkozásait Károlyival Párizsban - ezt is el kellett volna a szerzőnek olvasnia, mielőtt Károlyiról írt. Sinkó könyvében az olvasó emberi közelségbe kerül az igazi Károlyihoz. 4161411. old. A „Hit illúziók nélkül” 386. oldalán Károlyi ezt írja: „Bár a sztálinizmusba vetett hitem a múlté volt, és Sztálin módszereit is egyre inkább helytelenítettem, kénytelen voltam elismerni, hogy a Szovjetunió ellenállásának kulcsa, magyarázata az iparosításban rejlik, ezt az iparosítást pedig ilyen hatalmas földrészen és ilyen rövid idő alatt csakis vérrel és verejtékkel lehetett végrehajtani. A sztálingrádi döntő győzelem után senki sem kételkedett abban, hogy a Szovjetunió vezető szerephez fog jutni Kelet-Európábán. Ezért aztán indokolt volt, hogy félretegyük egy időre kifogásainkat Sztálin módszereivel szemben.”
