Századok – 1983
VITA - Károlyi Mihályné: Megjegyzések Hajdú Tibor: "Károlyi Mihály: Politikai életrajz" című könyvéhez 176
192 VITA 233. old. Miután kitűnt, hogy a Tanácsköztársaság életképes, és tartja magát, Károlyi pedig kiáltványával és annak többszöri megerősítésével támogatta létrejöttét. Hajdú Tibor alapvető tévedése az, hogy azt úja: „Károlyi pedig kiáltványával”, ahelyett, hogy azt úná: Károlyi „úgynevezett kiáltványával”. A szerző itt, mint könyvében többször is, ellentmond önmagának. Az olvasó azt a benyomást szerzi, hogy a kiáltvány autentikus volt. Pedig ez nem a szerző véleménye, és nem is lehetett, mert az átadásra vonatkozó részt Károlyi saját naplójában elolvastam, és megmutattam a szerzőnek, aki később könyvében visszatért eredeti felfogásához. Az olvasó előtt ily módon a tények bizonytalanná válnak. A szerző azonban új pozitív adattal szolgál: amikor a sajtó — úja —, (Göndör Ferenc), arra kéri Károlyit, indokolja meg, miért adta át a hatalmat, Károlyi nem válaszol a „segítő” kérdésre (334. old.), amellyel Göndör Károlyi népszerűségét és helyzetét igyekezett megerősíteni. Mert ha valóban úta és aláúta a nyilatkozatot (kiáltványt), megragadta volna az alkalmat, hogy megindokolja a proletáruralom szükségességét. De akkor még nem akarta leleplezni a hamisítást. 335. old. (Ha nem következik be március 21-e, 23-án Rennerhez kellett volna utaznia a Csehszlovákia elleni közös fellépés ügyében: útját Garami személyesen készítette elő.) A szerző itt újra a 323. oldalon kifejtett elképzelését említi. Lehetetlen, hogy Jászi, aki biztosan értesült volna egy ilyen tervről, ha az felmerült volna, Masarykhoz, barátjához fordult volna, hogy Károlyi engedélyt kapjon csehországi letelepedésre. Félt volna, hogy a cseh hatóságok erről értesültek — hiszen már annyi levelezés folyt. És Károlyi nem kért volna menedéket a csehektől, ha előzőleg támadást készített elő ellenük! 339. old. „Deprimált hangulatban fogadott” — úja egyik svábhegyi találkozásukról Balogh Elemér. - „Suttogva beszélt. Felvilágosított, hogy azok az inasok, akiket villájában látok, nem inasok, hanem detektívek, akik Kun Béla megbízásából vigyáznak reá ... E percben egyik » más « ezüsttálcán zárt néyjegyborítékot hozott be ...” A névjegyen Esterházy Móricné közölte férje letartóztatását. „Károlyi kezeibe temette krétafehér arcát, és suttogva ismételgette: » Borzasztó ... borzasztó .. «” Inasaink az Óra utcai Domony-villában nem voltak, csak egy, és az Bakos Mihály volt. A személyzet még egy szakácsnőből és Gizi nevű szobaleányból állt. Teljes képtelenség, hogy Károlyi Baloghot ilyen tragikus módon „felvilágosítsa”, hogy Kun detektívjeit inasoknak álcázza, hogy kémkedjenek utána. Annak ellenére, hogy nem helyeselte a Tanácsköztársaság kikiáltását, az ellenfélnek nem panaszolta volna be Kunt. Az egész beállítás, hogy „suttogva beszélt”, hogy „kezeibe temette krétafehér arcát és suttogva ismételgette: Borzasztó” (235. sz. jegyzet), egészen egyszerűen valótlanság.
