Századok – 1983
VITA - Károlyi Mihályné: Megjegyzések Hajdú Tibor: "Károlyi Mihály: Politikai életrajz" című könyvéhez 176
VITA 187 szívesen felkeresik. Ez a habozás, féllojalitás súlyos hiba volt, hiszen Károlyinak már úgyis csak a német vereség esetén lehetett politikai jövője, tehát nem volt sok értelme az óvatosságnak. A hollandiai útra azért nem vállalkozott, mert nem kapott volna sem útlevelet, sem vízumot Németországon keresztül Hollandiába, ahol a német szocialistákkal és pacifistákkal találkozhatott volna. Az az érvelés, hogy nem volt értelme az óvatosságnak, mert csak a német vereség esetén lehetett volna politikai jövője, furcsán hangzik! Károlyi sohasem volt óvatos, ezt a szót nem ösmerte. Nem volt fontos neki a saját politikai jövője. Indokoltabbnak tartanám, ha a szerző inkább a helyzetet teljesen megvilágító korabeli Károlyi-leveleket ismertetné vádaskodás helyett. Nem óvatosságból nem tette, hanem mert tudta, hogy a talaj még nem kész erre, és mert csak illegálisan tehette volna, mert nem kapott útlevelet. 233. old. Károlyi nem üdvözölte az Októberi Forradalmat, mint annak idején a februárit — kerülte az állásfoglalást, hiszen véleménye az oroszországi változásokról sem kiforrott, sem egyértelmű nem lehetett. Vajon szemrehányás vagy dicséret-e az, hogy Károlyi nem üdvözölte az Októberi Forradalmat? Károlyi várta, mint minden okos politikus, az események fejlődését. De félt attól, hogy a Breszt—Litovszk-i béke megerősíti a németeket. 236. old. Károlyi azonban, mielőtt Rumbold meghívása elérte volna, türelmét vesztve elutazott, noha eredetileg 11-éig akart maradni. Károlyinak fontos politikai ügyben Bécsbe kellett utaznia, és nem bízott Rumbold meghívásában. 254. old. Helyzete és világnézete az utóbbi irányban orientálták - Károlyi egy éven át (1918-ban) egy illúzió rabja volt. Wilsonista illúziója két pontban foglalható össze. Először, hitt abban, hogy a wilsoni demokratikus pacifizmus, melyet a nyugati szövetség uralkodó elvének vélt, igazságos, a nemzetek megegyezésén alapuló, területszerzés, hadisarc nélküli békét akar, amely kizárja az új háború lehetőségét. Másodszor, elhitette magával, hogy a wilsoni „nemzeti önrendelkezés” összeegyeztethető a történelmi Magyarország fenntartásával, jelentős területváltozás nélkül, megfeledkezve arról, hogy a Nyugat önrendelkezés alatt mindenekelőtt saját szövetségesei önrendelkezését érti. Károlyi nem hitte, hogy a nyugati szövetség uralkodó elve a wilsoni demokratikus pacifizmus, de azt hitte, hogy az amerikai közvélemény Wilson mögött áll, ami
