Századok – 1983
VITA - Károlyi Mihályné: Megjegyzések Hajdú Tibor: "Károlyi Mihály: Politikai életrajz" című könyvéhez 176
182 VITA Miért nem említi a szerző Károlyi július 28-án, az osztrák—magyar ultimátum megjelenése után tett nyilatkozatát a Cleveland közelében fekvő Lorraine városban tartott népgyűlésen? Sok ezer magyar előtt élesen megtámadta a Berchtold-féle ultimátumot, kijelentve, hogy a magyar és a szerb nép békét akar, és megértésben élhetnének egymás mellett. Ez azt jelenti, hogy Károlyi elkötelezte magát (amikor Bécsbe érkezett) a magyar uralkodó osztályok háborúja mellett? Az igazság az, hogy az Egyesült Államokban mondott beszédei eljutottak a Monarchiába, és óriási volt a „hazafiak” felháborodása. Jól emlékszem, mennyire féltették azok, akik szerették Mihályt, és ösmerték bátorságát és szókimondását, hogy baja történhet. Jaurést akkor lőtték agyon, mert háborúellenes volt. Az utcán Károlyi ellen tüntettek, és beverték Egyetem utcai palotájának ablakait. A Károlyi-család nőtagjai (Károlyi Geraldine mostohaanyja és nővére is) elébe utaztak Velencébe, hogy tájékoztassák a háborús tébolyról, ami Pesten uralkodott. Mást, többet vagy kevesebbet államférfi nem mondhatott, mint amit ő az őt megostromló újságíróknak mondott érkezésekor, de ezt is pár nap múlva visszavonta!, és az előbbi háborúellenes álláspontra helyezkedett. Hogy miért nyilatkozott megérkezésekor Bécsben, azt mindenki megértette. Az olvasót legalább olyan fontos tájékoztatni arról, amit az Egyesült Államokban mondott Károlyi! Amikor a szerző ott járt, könnyen megkaphatta volna, és megérthette volna azt, amit Litván György a „Szerette az igazságot” című könyvében Károlyi naplójából idézett; Károlyi akkor írta azokat a sorokat naplójába, amikor a háború szörnyű híre Clevelandben elérte! (Lásd 73-74. old. „Szerette az igazságot!”) 175. old. Károlyinak tehát a szolidaritás Apponyival és Andrássyval megkötötte a kezét Tiszával szemben is. Hogy Károlyi nem lépett ki a főúri politika bűvköréből, annak legfőbb oka osztályszolidaritása. (...) 1914 októberében tehát úgy látszott, mintha Károlyi magára maradt volna; céltalan, tábortalan egykori vezérként, akinek megengedték, hogy legyen egy pártja, amelyet nem ő irányított, saját lapja, amely még nem sokban különbözött a többi, megszelídült ellenzéki újságtól. Egész politikája azt bizonyítja, hogy a háború kezdete óta nem volt szolidáris Apponyival, sem Andrássyval. Anyám például többször ismételte nekem, hogy Károlyit tekinti Andrássy legnagyobb politikai ellenfelének. Sem igazság, sem logika nincsen ebben az értelmetlen állításban. Miért céltalan, tábortalan egykori vezérként? A célja a különbéke volt, a német militarizmus ellen, a földreformért, a demokráciáért. Ki engedte meg, hogy legyen pártjának lapja? Talán Tisza? Pártvezér volt, lapjai voltak, és azt a politikát követte, amelyet a körülmények között követni lehetett. Egy háborúellenes politikus a háború első hónapjaiban mást nem tehetett. De már akkor elkezdte azt a politikát, amely egy és fél évre rá eredményeket hozott (1916, Békepárt), és két és fél évre rá az őszirózsás forradalmat, függetlenséget, köztársaságot, békét és demokráciát hozott létre. Jobb lett volna korábban, de ez nem az ő hibája, hanem a magyarság beállítottsága volt.
