Századok – 1983
VITA - Károlyi Mihályné: Megjegyzések Hajdú Tibor: "Károlyi Mihály: Politikai életrajz" című könyvéhez 176
VITA Károlyi Mihályné MEGJEGYZÉSEK HAJDÚ TIBOR: „KAROLYI MIHÁLY: POLITIKAI ÉLETRAJZ” CÍMŰ KÖNYVÉHEZ 1978-ban jelent meg Hajdú Tibor történész 600 oldalas biográfiája Károlyi Mihályról, amelyben a Horthy-korszak és az ellenforradalom vádjait, amelyek hatvan éven keresztül a magyar közvéleményt félrevezették, megbízható adatok felderítésével teljesen megsemmisíti, de ugyanakkor, hogy szubjektivitással ne lehessen gyanúsítani, új vádakat hoz elő, amelyeket nem tud megbízható tényekkel bizonyítani, de a járatlan olvasót félrevezetheti. A Károlyi-per századunk egyik legigazságtalanabb jogi tákolmánya volt, a bosszúvágyó uralkodó osztály szülöttje. Az „előnye” még abban is állt, hogy a nagy vagyonhoz hozzájusson a hatalmon levő rendszer, és a Károlyi-program veszélyétől megmentse a pusztulás felé haladó saját hatalmát. Sajnos, nem volt egy új Zolánk, aki a .J’accuse !”-t megírta volna. Az első tudományos igényű, nagyméretű biográfiának nem egy mostani divatos deheroizálást kellett volna követnie, hiszen Károlyi alakját egy negyedszázadon keresztül hazugságokkal, rágalmakkal feketítették be. így most igazságszolgáltatásra, a tények valódi ábrázolására és Károlyi személyével szemben jóvátételre van szükség. Ezért, amikor Hajdú Tibor történésszel megösmerkedtem, és értesültem, hogy ő foglalkozik Károlyi életrajzának megírásával, teljes bizalommal adtam át neki a birtokomban levő anyag legnagyobb részét. így tehát rendelkezésére álltak mindazok az adatok, amelyek felhasználásával megbízható és teljes biográfiát írhatott volna. Arra is kértem, hogy mielőtt megjelenik a könyv, a végleges korrektúrát vagy a kefelenyomatot nekem bemutassa. Végül a kézirat utolsó variációját nem láttam. Meglepetésemre keveset használt fel a nála levő anyagból, amellyel tiszta képet adhatott volna Károlyi jelleméről, személyéről és politikai céljairól. Úgy látszik, szerinte egy feleség, és még maga a szerző sem kompetens arra, hogy önmagáról olyan megbízhatóan újon, mint Károlyi politikai ellenfelei, az arisztokraták (Károlyi Imre, Windischgrätz Lajos, Bánffy Miklós) írtak, s mint a bulvársajtó túlzott és kiszínezett cikkeiben (pl. hogy Károlyi pofon ütötte Pávlikot, a parlamenti őrség parancsnokát, aki Tisza István rendeletére a képviselőházból a Függetlenségi Párt tagjait erőszakkal kitoloncoltatta). Horthy és Rákosi korában senki sem mert Károlyiról objektív nézeteket hangoztatni. Szerintem Hajdú Tibor ezen könyve lett volna az első alkalom, hogy végre igazságot szolgáltassunk egy életében meghurcolt, hamisan megvádolt államférfinak. Ennek az „objektív” biográfiának lapjain egy olyan politikai személyiség bontakozik ki, aki sem jellemében, sem politikájában nem felel meg az igazi Károlyinak. Egy olyan embert ábrázol, akinek fő célja és kívánsága „saját osztálya, az arisztokrácia megmentése, egységének megőrzése”, és ennek elérésére a háború alatt még a Berlinből irányított hadigépezetnek is behódolt. Annak ellenére, hogy Károlyi a demokráciáról beszél, és a forradalomra uszít, mindkettőt ki akaija kerülni.
