Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga F. János: Az Angliai Magyar Tanács története (1944-45) 152
AZ ANGLIAI MAGYAR TANÁCS TÖRTÉNETE (1944-45) 165 csökkent a kölcsönös bizalmatlanság. Úgy látszik, Károlyi meggyőződött Révaiék jóhiszeműségéről, s ez nála döntő fontosságú volt. A napi ügyekben továbbra is képtelen volt néha alkalmazkodni, de ez az adott helyen és időben nem járt túl nagy kockázattal. A reálpolitikusoknak ezekben a napi kérdésekben sokszor igazuk volt Károlyival szemben, de a nagy kérdésben, hogy ő valóban „csak az oroszokra tett”, gyökeres fordulatra számított, és erre is politizált — abban őt igazolta az idő. E vita lezárásáig Révaiékkal szemben gyakran volt gyanakvó, néha igazságtalan, pedig ők nagyrészben őszinte demokraták voltak. Viszonylag sokan dolgoztak közülük az angol hírközlő és információs szerveknél, és joggal sértődtek meg — a vitát kiváltó sajtóbizottsági ügyön - mert pont ott mellőzte volna a Tanács szolgálataikat - az angol elvárásokkal szemben is —, ahol tehettek volna valamit. A fontos kérdések közül talán csak a csehszlovák emigráns kormánnyal fenntartott kapcsolat szintjén és a határok kérdésének megítélésében maradtak vitás pontok. Károlyi mindig igen büszke volt arra, hogy milyen jó viszony van közte és Benesék emigráns kormánya között. Éppen Révaiéknak emlegette fel:........azt hiszem, jogosan tölthet el engem hazafiúi örömmel az a tény, hogy Jan Masaryk nekem tett nyilvánosság előtt ígéretet, hogy hajlandó egy demokratikus Magyarországgal területi kérdésekről is tárgyalni”.5 7 Ilyen ígéreteket Benes és Masaryk is szigorúan csak olyan magyar baloldaliaknak tettek, akikről feltételezhették, hogy háború után nem a területi kérdés felvetése lesz első dolguk. Valójában a csehszlovák politikusok egyáltalán nem gondoltak a szövetségesek müncheni és bécsi döntéseket semmissé tévő határozatai birtokában semmiféle rendezésre. Csehszlovák részről a szabad magyarok tevékenységét kezdettől fogva gyanakvással szemlélték. Tevékenységükre úgy tekintettek, mint a Horthy-rendszer átmentési kísérleteinek egyikére. Révaiék ezzel szemben természetesen kezdettől fogva hangsúlyozták a magyar-csehszlovák jó kapcsolatok szükségességét, de aggódva figyelték a Horthy-rendszer elítélésén és bírálatán túlmenő csehszlovák, általuk joggal magyarellenesnek tekintett sajtó- és propagandatevékenységet.5 8 Ezért kevésbé tudtak hinni a Károlyinak tett ígéretekben, és nem fogadták el könnyen, hogy az Elnök személye legyen lényegében az egyetlen „kormányszintű” kapcsolatuk a londoni csehszlovák kormánnyal. 7 S7Uo. hasonló szellemben nyilatkozott az amerikai magyar Az Embernek is 1943. nov. 13-án Benes is. Azt hangsúlyozta Vámbéryvel folytatott 1943-as tárgyalásain, hogy egy új demokratikus Magyarország ebben a (területi) kérdésben is megértésre fog találni Csehszlovákiánál. Dokumenty z historié Èeskoslovensky politiky 1939-1943. Praha 1966. 333. Smutnynak, az elnök iroda titkárának feljegyzései. 8"Ez a jelenség elsősorban a The Central European Observer angol nyelvű csehszlovák hivatalos lapban, de időnként angol lapok hasábjain is fellelhető volt. Beneséket már 1943 őszén nem az ún. területi kérdés, hanem a transzfer — a magyar kisebbség kitelepítésének kérdése foglalkoztatta. A magyar lakosság kitelepítéséről készített memorandumokat az angol kormány 1943 októberében még nem fogadta el 1. Dokumenty z historié Ceskoslovensky politiky 1939-1943. Praha, 1966. 387. Smutny az elnöki iroda titkárának feljegyzései. A tanulmány elkészülte után jelent meg Balogh Sándor: Az 1946. február 27-i magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény c. tanulmánya, mely időben és térben részletesebben és alaposabban világítja meg a londoni csehszlovák kormány törekvéseit. Történelmi Szemle 1979. évf. 1. sz. 60-63.
