Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Tihanyi János: Magyar-német idegenforgalom a két világháború között 124
150 TIHANYI JÁNOS Nehéz követni azt a gyakorlatot, amellyel a német utazási szervek mind az ellátásos jegyfüzetet, mind az utazási csekkeket egyoldalúan a magyarországi utazások növelésére és ezzel az utazási aktív szaldó fokozására használták fel. Mindez, természetesen, a magyar mezőgazdasági export egy sajátos formáját is jelképezte a német utasok magyarországi fogyasztása alakjában. A magyar idegenforgalmi szervek, köztük az IBUSZ vezetői is, lelkesen nyilatkoztak a német beutazások üzleti eredményeiről. Ez érthető, mivel a magyar utazási irodák, elsősorban a legnagyobb forgalmat bonyolító IBUSZ pengő bevételéhez hozzájutott és a vállalat üzleti eredményeiben ez megmutatkozott. (Ugyanígy hozzájutott a mezőgazdasági exportőr is a Németországba szállított termékek pengő értékéhez, mindez azonban növelte Németország állami eladósodását Magyarország felé, és a háború kitörése után felgyorsította a magyar inflációt.) A magyar-német idegenforgalom mérlegét külön ki kellett számítani, mivel voltak ugyan különböző statisztikai adatok és becslések a német turisták érkezéséről, az általuk eltöltött vendégéjszakákról, a fogyasztásról, de ezeket több fonásból kellett összeállítani. Ennél is sokkal nehezebb volt az ez időszak alatt Németországba kiutazó magyar turisták fogyasztási adatait rögzíteni.65 A fentiek alapján végzett számítások az 1933—43 közötti tíz évre vonatkoznak. 1944-et ugyanis a március 19-i német megszállás miatt számításon kívül hagytuk. Az 1933—43 közötti idegenforgalmi mérleget nagyjából a következőkben vonhatjuk meg: A 10 év alatt 281 000 német turista érkezett Magyarországra, ez összesen mintegy 1 400 000 vendégéjszakát jelent. A különböző szolgáltatások (szálloda, vagy penzió, étkezés, belépőjegyek, kisebb kiadások, belföldi utazási költségek stb.) volumene összesen kb. 40 millió pengő. Ez idő alatt a németországi magyar kiutazók kiadásai mintegy 19 millió pengőre tehetők. Ily módon az 1933—43 közötti évek magyar-német idegenforgalmának hozzávetőleges mérlege 21 millió pengő magyar aktívumra tehető. Kétségtelen, hogy Magyarország fizetési mérlegében az idegenforgalom tétele nem volt jelentős. A korábban már vázolt és a háborús években erősen felgyorsult magyar kiegyenlítésével. A Magyar Nemzeti Bank egyébként az 1934. február 14-én kelt 82. sz. körlevelében szabályozta az utazási csekkek kérdését. 6 5/. Tihanyi: „Die Nazi - Machtpolitik ...” 204. és 303, 304, 305, 306. lj. A szaldó kialakításához a szerző figyelembe vette az 1933—1943. között Budapesten és a Balatonon tartózkodó német turisták számát és az általuk eltöltött becsült vendégéjszakákat. Ezt beszorozta az átlagos szállodai, étkezési és egyéb utazási kiadásokkal. Ez is becslés, mert nincsenek adatok arra, hogy hányán tartózkodtak teljes ellátással, illetve félpenzióval. Nem tűnik ki továbbá a fellelhető adatokból a beutazó német turisták szállodakategóriák szerinti megoszlása sem. Még bonyolultabb képet alkotni a fenti időszak alatt Németországba kiutazott magyar turisták által elköltött összegekről. A már említett Szigeti Gyula-féle számítás értékes támpontokat nyújtott. (Szigeti adatait a korabeli szakirodalomban felhasználták.) Szigeti csak az 1935. május-1936. május közötti idegenforgalmi évet dolgozta fel. Ezért más adatok és becslések alapján kellett — 1935. évet kivéve - az 1933—1943 évek magyar kiutazóinak hozzávetőleges kiadásait valószínűsíteni. Felhasznált statisztikai források: A magyar idegenforgalom fejlődése 1927-1939. (A Magyar Gazdaságkutató Intézet különkiadása 1938.) Beszámoló a Budapest Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatalának 25 éves tevékenységéről; a Magyar Gazdaságkutató Intézet beszámolója Magyarország 1938. évi idegenforgalmáról; Beszámoló Budapest 1936. évi idegenforgalmáról és az 1936. évi idegenforgalmi gazdasági eredményeiről; A magyar idegenforgalom évkönyve 1940. stb.
