Századok – 1983

FOLYÓIRATSZEMLE - Kahn; Dávid: A kódmegfejtés az I. és II. világháborúban 1440

1440 FOLYÓIRATSZEMLE DA VID KAHN: A KÓDMEGFEJTÉS AZ I. ÉS A II. VILÁGHÁBORÚBAN Az első világháború előtt csak Franciaország és az Osztrák-Magyar Monarchia foglalkozott komolyabban a kódfejtéssel. Jóval kisebb számban bár, de Oroszországnak is volt néhány üzenetelfogó ügynöksége. A világháború kitörése után szinte egyik napról a másikra nőtt meg a hírszerzés eme új ágának a jelentősége. A szemben álló felek egymás után hozták létre a maguk kódfejtő hálózatát. Ez az új „fegyvernem" sokszor csaták, sőt hadjáratok kimenetelét döntötte el. A német hadvezetés már a háború első napjaiban megfejtette az orosz kódokat. A cári vezérkar terveinek ily módon történt megismerése jelentősen megkönnyítette a németek 1915-ös nagy ellentámadását. A Monarchia seregeinek caporettói áttörését is az olasz kódok megfejtése előzte meg. A legnagyobb sikereket azonban az angolok érték el, annak ellenére, hogy csak 1916-ban állították fel a „40-es szoba" elnevezésű kódfejtő csoportjukat. 1917 elején ez a néhány főből álló ügynökség egy német üzenet megfejtésével a hírszerzés történetének felülmúlhatatlan akcióját hajtották végre. Zimmermann német külügyi államtitkárnak a mexikói elnökhöz küldött táviratát sikerült elfogniuk. A német kormány ilyen módon akarta rávenni Mexikót az USA megtámadására (Texas, Új-Mexikó és Arizona megszerzésének érdekében.) Az amerikai hadbalépést elsősorban ez a szenzációs hír, és nem a Lusitania elsüllyesztése segítette elő. A kódfejtőügynökségek az első világháború után is fennmaradtak. Munkájukat valósággal forradalmasította Arthur Scheribus találmánya, az automatizált titkos írógép. Az ő eljárását vették át az olaszok, angolok és amerikaiak is. A kódfejtés igazi fénykora azonban a második világháború alatt volt. Németország 1939-ben és 1940-ben ezen a fronton is jelentős sikereket ért el. Megfejtették az Anglia és az USA közti rádióösszeköttetés kódját. Néha még Churchill és Roosevelt üzenetváltását is le tudták hallgatni. Dönitz admirális tengerészeti kódfejtőszolgálata, а В Dienst, már a háború elejétől figyelte az angol hajóknak érkező üzeneteket. A német tengeri hírszerzés fölénye azonban csak 1943-ig tartott. A szövetségesek ekkor olyan kódrendszert dolgoztak ki, amelyet Dönitz ügynöksége sosem tudott megfejteni. A rádiós hírszerzés a Japán elleni háborúban vált döntő fontosságú tényezővé. A japán hadvezetés - az óriási távolságok miatt - üzeneteinek kb. felét rádión küldte a harcoló egységeknek. Ezt felismerve, az amerikai haditengerészet nagy erővel látott a japán tengeri kódok megfejtéséhez. Az eredmény nem maradt el. 1942 elején már Yamato admirális személyes parancsait is megismerte az amerikai vezérkar. Nem egy amerikai szakértő szerint a fordulópontot jelentő midwayi csatát a kódfejtők nyerték meg. A japán diplomáciai kód megfejtésével Oshima - németországi követ - jelentései is a szövetségesek rendelkezésére álltak. Az ő beszámolóiból érkeztek az első adatok az „Atlanti Fal" erődítményrendszeréről. A német kódokat egy francia kém adatai alapján először a lengyelek fejtették meg. A rejtjeles üzenetek ismerete azonban nem befolyásolta a német-lengyel, majd a német-francia háború kimenetelét. Jelentősége az angliai csatában nőtt meg. Az angol kódfejtő ügynökség a Londontól északnyugatra levő Bletchleyben rendezkedett be. A német hírszerzés elfogott üzeneteinek alapján számos kémet lepleztek le. A normandiai partraszállásról ugyancsak ez a csoport terelte el a németek figyelmét. Vajon miért volt fölényben az amerikai hírszerzés? A technikai fölény alapja az volt, hogy a német titkosírógépet mindenki ismerte. Számos kormány használta, sőt a 20-as években a nagyközönség számára is hozzáférhető volt. Az amerikai és az angol gépeket ezzel szemben a legnagyobb titokban fejlesztették ki. A németek csak egy típust használtak, míg a szövetségesek többet. További német hátrányt okozott az ,.Enigma" gyenge minőségű hardware-je és software-je. A szövetségesek fölényéhez a német hírszerzés szervezeti megosztottsága is hozzájárult. Nem volt kellő összhang a hadsereg, a tengerészet, valamint a diplomáciai hírszerzés között. Az angolszászok harcának honvédő jellege ugyancsak előnyt jelentett a német támadókkal szemben. A védekezésben levő szövetségeseknek több energiájuk maradt a kódfejtő hálózat kiépítésére, és a kódfejtő szakemberek kiképzésére is többet áldoztak. Az angol ügynökségekben kifejezetten zseniket alkalmaztak. Az amerikai szakértőknek intelligenciavizsgán kellett