Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Tihanyi János: Magyar-német idegenforgalom a két világháború között 124
138 TIHANYI JANOS Németországgal; a területi revízió kérdése, amely jó talaj volt a németekhez való közeledéshez; a német idegenforgalom korábbi szervezeti és általános eredményei, amelyeket a magyar szakemberek már a húszas évektől példaképnek tekintettek. Mindehhez még egyéb tényezők is járultak. A náci politika az idegenforgalmat is felhasználta a magyarországi behatolásra. Reprezentatív német turistacsoportok, delegációk, német diákok, akik — mint arról később szó lesz — turistautazásaikat a Német Birodalom melletti agitációra használták fel a magyarországi német kisebbségek körében. Különösen 1934-től növekvő számban keresték fel Magyarországot (főleg Budapestet). A németek idegenforgalmi propagandairodát létesítették Budapesten, kiállításokat szerveztek. Gazdaságilag céltudatosan törekedtek egy passzív idegenforgalmi szaldó kialakítására (nem is eredménytelenül). A németek turistautazással összekötött felforgató tevékenysége bizonyos idegességet váltott ki a magyar kormányzati szervekben. Ezek az események azonban nem lassították le a német—magyar idegenforgalmi kapcsolatok fejlődését, mint ahogy nem zavarták meg azok a német kiadványok sem, amelyek Magyarország történelmét nem megfelelően ismertették meg német olvasóikkal. Idegenforgalmi példával élve, ide tartozik Karl Baedeker tevékenysége is.3 5 A nád idegenforgalmi behatolás periódusai követik a nagypolitikai eseményeket: azoknak alárendelve, azokat elősegítve folytatták tevékenységüket a német idegenforgalmi szervek. A nád behatolásnak természetesen leghatékonyabb eszköze a német politikai és katonai hírszerzés volt. Ezek a szervek nemcsak információkat gyűjtöttek, hanem megfelelő pozíciókban ülő ügynökeiken keresztül befolyásolták is a magyar politikai, gazdasági, társadalmi életet. Wilhelm Höttl, a náci politikai hírszerzés (RSHA VI.) délkeleteurópai alosztályának volt vezetője, Schellenberg közvetlen és kedvelt munkatársa Walter Hagen álnév alatt 1953-ban megjelent és a nácizmust pozitív módon beállító „Die geheime Front” c. könyvében részletesen foglalkozik a „politikába titkosszolgálati eszközökkel” történő beavatkozással, a „Magyarország” c. fejezetben pedig az egyes magyar kormányokkal. Höttl „diszkrét”, nem nevezi néven két fontos magyarországi ügynökét: Reményi Schnellert és Rajniss Ferencet.36 Höttl könyvében nem ismertet idegenforgalmi példákat. Abból kell azonban kiindulni, hogy a Délkelet-Európával foglalkozó német szervek (pl. DAI) mögött a német biztonsági szervek érdekei is érvényesültek, mint ahogy Schellenberg emlékirataiban ír is a nagy német utazási iroda (MER) titkosszolgálati felhasználásáról. A magyar belügyi szervek számos jelentést kaptak a német biztonsági szervek magyarországi tevékenységéről. Ennek fő bázisa a magyarországi német kolónia és kisebbség volt. További kutatómunkát igényel a Magyarországra irányuló német idegenforgalom közvetlen titkosszolgálati felhasználására vonatkozó anyagok részletesebb feltárása. A magyar idegenforgalom vezetői — amint az eddigiekből következik - a 30-as 3 3 5 Baedeker 1913-ban adta ki első útikalauzát Ausztria - Magyarországról. Österreich -Ungarn. Nebst Cetinje, Belgrad, Bukarest. Handbuch für Reisende von Karl Baedeker Leipzig 1913. 588. Az 1931-ben megjelent „Wien und Budapest” című kiadványában dicséri Hentzi tábornok szerepét az 1848-49-es magyar szabadságharc ellen. Leipzig, 1931. 181. Baedeker a náci hatalomátvétel után mindvégig folytatta a III. Birodalomnak megfelelő kiadói tevékenységét. 3 bHagen, Walter: Die geheime Front. Organisationen, Personen und Aktionen des deutschen Geheimdienstes. Stuttgart, 1953. Főnöke Schellenberg, „Memoiren” c. emlékiratában elismeréssel emlékezik meg Höttl tevékenységéről.
