Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Bruhat; Jean: A Kommün tagja. Eugéne Varlin élete (Ism.: Jemnitz János) 1415
TÖRTÉNETI IRODALOM 1415 „pozitív hősként" szereplő szerb szocialisták közül is csak a nevezetes 1915-ben megjelent Grünberg dokumentumkiadványra támaszkodva Kaclerovics és Lapcsevics, a két parlamenti képviselő jelenik meg - de a párt tényleges titkára és befolyásos teoretikusa - Tucovicsnak még neve sem fordul elő (bár őt a hajdani német pártsajtó, még a Neue Zeit is bemutatta olvasóinak). Még jellemzőbb azonban, hogy Klär e vonatkozásban egyáltalán nem használta fel Lapcsevics egykor megjelent (és azóta újra kiadott) könyveit és Popovics írásait sem. De ugyanilyen hézagos a bolgár anyag, itt a „szélesektől" csak a német nyelven megjelent írásokat hasznosítja, Blagoevnek válogatott írásaira sem tudott támaszkodni, s ugyanezek a jelenségek mutatkoznak orosz vonatkozásban is. Ez magától értetődően az eredményességet módfelett behatárolta. Problémák jelentkeznek még azokon a területeken is amelyeken Klär biztonsággal mozgott. Úgy tűnik, hogy francia vonatkozásban nem támaszkodott a nevezetes Populaire du Centre lapra, mert ha r-egtette volna, akkor láthatta volna, hogy már 1914 nyarán, de még inkább ősszel már az SFIO-ban is megszólaltak pacifisták, ha ezeknek ereje kisebb is volt, mint a CGT ellenzéké. Ugyanígy láthatóan csak az említett Grünberg-dokumentumok alapján közelített a belga szocialista napilaphoz, a Le Peuple-höz is, mert ott is kimutathatóak a belső áramlatok és szakaszok, amin így a szerző átugrott. Nyilván ugyanez a helyzet az angol ILP hetilap, a Labour Leader-rel is, aminek értékét a szerző alig mutatja ki, holott ezt a hozzá egyébként közelálló Luxemburg-Zetkin-Mehring-Liebknechtcsoportosulás annak idején ugyanúgy elismerte, mint az orosz internacionalista Kollontaj. Végeredményben arról van szó, hogy Klär az 1914-ben is már szárnyat bontó „pacifista" tendenciát nem méltatta súlyának és akkori tényleges értékének megfelelően. Ezzel áll szoros összefüggésben, hogy annak a mozzanatnak sem szentelt igazán figyelmet, hogy milyen erőfeszítések és szándékok nyomán is helyezték át a Nemzetközi Szocialista Iroda székhelyét 1914 őszén Brüsszelből Hágába, s hogy ezt antant-nacionalisták opponálták, s nemcsak pacifisták, hanem radikális internacionalisták (Luxemburg, Kollontaj) is üdvözölték. A sokféle kritikai észrevétel ellenére is üdvözölhetjük a munkát, nemcsak a benne található elemzések és részben új tényközlések miatt, hanem azért is, mert mutatja, hogy az NSZK történetkutatói körében is elevenen él egy szocialista-internacionalista szemléletmód. Jemnitz János JEAN BRUHAT: A KOMMÜN TAGJA. EUGÈNE VARLIN ÉLETE Budapest, Kossuth. 1979. 170 1. Tulajdonképpen furcsa jelenség, hogy Varlinró'l az első életrajzi munka csak 100 évvel a Kommün bukása után jelent meg. Másfelől azonban igaz az is, hogy Varlin soha nem tartozott az „elfeledett kommünárok" közé. Lissagaray és Larrov, sőt a polgári jobboldali szerzők is elismeréssel szóltak róla - s ebben nemcsak az játszott szerepet, hogy a 31 éves Varlin fiatalon lett eszméi mártírja: hiszen még életében, a francia forradalmi mozgalom hullámának csúcsán Marx és Bakunyin is igényt tartott a befolyásos munkásvezető támogatására. Jean Bruhat-nak, a francia marxista történetírás most meghalt nesztorának pontosan azt a folyamatot sikerült jól bemutatnia, hogy Varlin miként „emelkedett ki" osztályostársai közül, milyen utat járt be, milyen munkákat olvasott, s az autodidakta önképzés mellett a II. császárság liberális szakaszának milyen iskolatípusaival tudott élni szellemi horizontja kiszélesítésénél, tudása növelésénél. Bruhat, úgy tűnik, ezen a téren nyújtotta a legmaradandóbbat. Az olvasó nyomon követheti, hogy a fiatal könyvkötőmunkásnak milyenek voltak a munkafeltételei, életkörülményei, hogyan kapcsolódott be az 1860-as évek legelején a különféle szakmai szervezetekbe, amelyek ekkor a paternalista bonapartizmus támogatását is élvezték, hogy egy-két évvel később ezek a szakmai szervezetek kinőjék ezt a szűk ruhát, s egyszerre váljanak a tőkés rendszer - és a bonapartista rezsim - befolyásos ellenzékévé. S ennek az „átcsapásnak" Varlin egyszerre volt jellegzetes „tüneti alakja", s egyúttal olyan képviselője, aki a maga befolyásával jelentősen elő is mozdította ezt az átcsapást. Ez bekövetkezett mind a
