Századok – 1983

BESZÁMOLÓ - A Pannon-térség a 19. század első felében (Erdődy Gábor) 1393

1394 BESZÁMOLÓ Niksa Stancic a 19. századi horvát nemzeti mozgalom szociális programjának rekonstruálása vállalkozott. Meghatározó történeti adottságnak a magyar nemesség 1790 utáni asszimilációs törekvéseit nevezte, mellyel szemben a horvát ellenállást sokáig a tradicionális nemesi-rendi alapállás jellemezte, minőségi változást előadó szerint az 1830-as évek hoztak, amikor az illír eszmével felvértezett fiatal értelmiség programja gyökeret eresztett a horvát társadalom különböző csoportjaiban. Stancic úgy ítéli meg, hogy a kedvező folyamat kibontakozását a magyar és a szlovén nemesség erősen akadályozta. Koncepciója a magyar nemességet egységesen konzervatív politikai-társadalmi erőként mutatja be, figyelmen kívül hagyva a magyar reformellenzék liberális programját, s annak magyar-, illetve horvátországi visszhangját. Mirjam Gross az új abszolutizmus „civil Horvátországban" és Szlovéniában 1850-60 között megvalósított modernizációs reformpolitikájának jellegét és következményeit elemezte. A folyamat lényeges elemeit a föld tehermentesítésében, az igazságszolgáltatásban, az adórendszerben és a politikai közigazgatásban határozta meg; a reformok végrehajtásában pedig megkülönböztette az 1848-50 (reformok a hagyományos önkormányzat talaján), 1850—54 (a nemesi és polgári értelmiség fellépése a bécsi — abszolutisztikus — elképzelések keresztülviteléért), illetve az 1854—60 (a reformok megerősítése bürokratikus eszközökkel, németesítés) közötti időszakot. Későbbi hozzászólásában Jellasichot a bécsi abszolutizmussal és a magyar elnyomással egyszerre szembeforduló, modern demokratikus-nemzetiségi önkormányzati rendszer megteremtését céljának kitűző mozgalom vezetőjeként igyekezett elfogadtatni. Vele polemizálva Stier Miklós óvott napjaink, a szimpozion üléseire is jellemző kedvező atmoszférájának visszavetítésétől, határozottan leszögezve, hogy Jellasich nem horvát nemzeti érdekeknek, hanem a Habsburg-ellenforradalomnak, a magyar és a bécsi forradalom fegyveres leverésére vállalkozó képviselője volt. Vasilj Melik, és Peter Vodopives Szlovénia 1848 előtti fejlődését vizsgálták. A korszak kulcsfontosságú eseményét az 1830 után meginduló gazdasági modernizációs kísérletekben határozták meg. Megállapították, hogy bár a 40-es években gépgyárak és bányák alakultak, a vastermelés megduplázódott, az újságok a gazdasági liberalizmus eszméit népszerűsítették, igazi minőségi előrelépés bekövekezését azonban akadályozta a lakosság hiányos műveltsége, az országrészek fejlettsége közötti lényeges eltérések, s az, hogy még a nemesség és a polgárság viszonylag fejlett rétegei is a német kultúra hatása alatt álltak. Nikolaus Bencsics a burgenlandi horvátok szellemi megújulásának folyamatát rajzolta meg a barokk ájtatosság állapotától a 19. századi nemzeti öntudatra ébredésig, melynek kereteit kezdetben a katolikus egyház határozta meg, majd súlypontja fokozatosan áthelyeződött laikus társadalmi színterekre, s elvezetett a Gaj által ihletett modern nemzeti nyelv és kultúra elfogadásáig és alkalmazásáig. Borút Belec „A földbirtok és a talajművelés szociális struktúrája mint a táji változások tényezője a Ljutoremi dombokon 1824-ben" c. előadása a meghatározott táji szerkezet részletes bemutatásával, szőlőművelésre gyakorolt hatásainak elemzésével jutott el az össz-szlovéniai bortermelő területre általánosan érvényes megállapításokig. Vörös Károly József főherceg politikai pályáját elemezte, olyan ambiciózus, intelligens, Magyarország viszonyait jól ismerő államférfinak mutatva be a Magyar Királyság nádorát, aki a Monarchia jól felfogott érdekében határozottan szembefordult Metternich