Századok – 1983

BESZÁMOLÓ - A nemzetközi munkásmozgalom-történet kutatóinak XVII. linzi konferenciája (1981. szept 9-11.) (Jemnitz János) 1386

1392 BESZÁMOLÓ kultúra" megjelenése korai fázis — amitől a későbbiekben elhatárolódik a munkáskultúra. A spanyol Elorza kiemelte a spanyol avantgardisták robbanékonyságát és nagy hatását, (R. Albertit, M. Hernandezt említette), akik maguk később meg is találták az utat a munkásmozgalomhoz - de tevékenységük annak idején mégsem elsősorban a munkásságra hatott. S fordítva, hogy a munkás tömegkultúrában mennyi konzervativizmus is elkeveredhetett, s erre vonatkozóan utalt arra, hogy még a katalán-barcelonai anarchista munkásgócban is jellegzetes volt az antifeminista érzelmek és magatartás virulens továbbélése. Külön vitatéma és feltétlen tovább vizsgálandó területnek tűnt általában a kultúrszervezetek, lapok színvonalának kérdése. Többek szerint a 20-as években általában ezek magasabb színvonalon álltak, mint később, bár ezen a téren 1933, majd 1936 után bekövetkezik egy újabb fordulat. Langewische hangsúlyozta azt a fordított jelenséget, hogy a szellemi forradalmi hullám akkor csap magasabbra, amikor a gyakorlatban a nagy forradalmi mozgalom lehetőségei már „eldugultak". S persze ilyen összefüggésben a politikai és munkás kulturális mozgalom kapcsolata a 30-as években sem súrlódásmentes. A második téma „A munkásmozgalom helytörténetírása mint kutatási tárgy" ezúttal szoros összefüggésben állott az első tárgykörrel. Ugyanis szinte valamennyi, az első kérdéskörhöz hozzászóló kutató rámutatott a kulturális jelenségek és tevékenységi formák helytörténeti keretek között behatárolt vizsgálatának a jelentőségére. Viszont éppen a két téma rokonsága következtében a második napirendi ponthoz kevés referátum érkezett és szokatlanul gyér volt a hozzászólási igény is. A referátumok egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a munkásság és a munkásmozgalom fejlődéstörténetének tényleges ismeretéhez elengedhetetlenül szükség van mikroanalitikus vizsgálatokra. Leonyid M. Szpirin szovjet történész felhívta a figyelmet a munkásság heterogenitására régiók, helységek, üzemek szerint és a különbözőségekből következő eltérő magatartásformákra. L. M. Szpirin rámutatott a munkásmozgalom helytörténetírásában is a komplexitás elvének a fontosságára, ami megkívánja több tudományág művelőinek az együttműködését. Az általános fejlődési tendenciát aláhúzó kivételt ismertetett az Egyesült Államokbeli W. C. Pratt, aki Reading városában (Pennsylvania) az 1930-as években elért szocialista párti szervezeti és választási sikerek okait vizsgálta. Hiszen a 100 000-es város szocialista polgármestert választott, a szocialisták elnyerték a választók 50%-át, több városi tanácsosi posztot is elhódítottak - ami 1917/18 előtt másutt is előfordult az Egyesült Államokban, de az 1918 utáni amerikai politikai életben igazán feltűnő eredmény volt. Figyelemre méltó volt Sven Lindquist svéd történész beszámolója az általa kezdeményezett és szervezett „Ássál, ahol állsz!" jeligéjű üzemtörténeti mozgalomról, amelyben a részt vevő munkások íiják saját gyáruk történetét, hogy megcáfolják a hivatalos céghistóriák torzításait. A konferencia végül elfogadta 1982. és 1983. évi napirendjét. 1982-ben a főkérdés: Vallási alapon álló, liberális, illetőleg munkáltatóktól függő szakszervezeti mozgalom. A második, módszertani témakörben vizsgálandó kérdés: Lexikális segédeszközök a munkásmozgalom történetének tanulmányozásánál. 1983-ban a főtéma: A munkásmozgalom háborúellenes erőfeszítései 1918 és 1939 között. Jemnitz János