Századok – 1983

BESZÁMOLÓ - A nemzetközi munkásmozgalom-történet kutatóinak XVII. linzi konferenciája (1981. szept 9-11.) (Jemnitz János) 1386

BESZÁMOLÓ 1389 A nagyon eltérő témájú és közelítésű referátumok mellett ezúttal még nagyon sok foglalkozott nemzetközi szinten is problémákkal, még több (csehszlovák, angol, német, osztrák), nemzeti keretek között vizsgált egy-egy részterületet. Ez utóbbi „megoldási módszert" követték a magyar jelenlevők is, akik közül négyen is nyújtottak be e témához írásos referátumot. Mucsi Ferenc az első napirendi ponthoz benyújtott hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a munkáskultúra kutatása nem szorítkozhat a szervezett réteg vizsgálatára. Rámutatott arra is, hogy a kérdéskör szorosan összefügg a munkáséletmód problematikájával. A munkásmozgalom hatása nem korlátozódik csupán a közvetlen kulturális tevékenységi formák eredményére, hanem a maga teljességében emberformáló és kulturális értékképző tényező. Mucsi Ferenc a Népszava Olvasótára példáján mutatta be, hogyan kapcsolódik össze a munkáskultúra a progresszív művészeti és kulturális irányzatokkal, tradíciókkal. Jemnitz János a Szocializmus c. szociáldemokrata elméleti folyóirat első évfolyamait elemezte, mint az ellenkultúra egyik megjelenési formáját. Áttekintette a lap szerzői gárdájának az összetételét, különös tekintettel az értelmiség, s ezen belül a zsidó származású intelligencia szerepére és egy új nemzedék jelentkezésére. A folyóirat tartalmáról szólva felhívta a figyelmet a sokszínűségen belül a jog és a munkásság követeléseinek, helyzetének (sztrájkjog, iparfelügyelet) és az egészségügy tárgyköreinek a magas színvonalú feldolgozására. Szólt az avantgard és a munkásmozgalom kapcsolatáról is. Szinai Miklós „Bartók, Kodály és a magyar munkásénekkarok 1926—1939" c. tanulmányában ismertette a kórusmozgalom fejlődését, bizonyítva e témakörrel összefüggésben a magaskultúra és a tömegkultúra kapcsolatait. Bartók és Kodály hatása hozzájárult a munkásének-mozgalom megújulásához az 1920-as évek végétől. Ebben szerepe volt az illegális KMP-hez közelálló zeneszerzőknek, karnagyoknak éppen úgy, mint Jemnitz Sándor zeneesztétának, a Népszava zenekritikusának. Soós Katalin ismertette a munkásmozgalmi helytörténeti kutatásokat. Az eredmények sorából kiemelte a vidéki munkásság életkörülményei, a fővárosétól eltérő szervezkedési lehetőségei vizsgálatának a jelentőségét. Sipos Péter áttekintette referátumában a magyarországi munkás kultúrmozgalom fejlődését kialakulásától 1939-ig. Rámutatott arra, hogy a művelődési és szórakozási igény fontos tényezője volt a munkásszervezetek létrejöttének, ill. taglétszáma növekedésének. Elemezte a munkásoktatás korszerűségét és különleges szerepét az ellenforradalmi rendszer időszakában. Cáfolta azokat a nézeteket, amelyek a munkásmozgalmat kulturális téren is ezoterizmussal vádolják és kiemelte a mozgalom nyitottságát, hajlandóságát a korszerű értékek befogadására és népszerűsítésére. A referátumok között volt az angol Anthony Mason írása is. A Warwick-egyetem előadója a sport és a munkáskultúra kapcsolatáról szólt, pontosabban arról, hogy a munkaidő megrövidülésével milyen helyet vívott ki magának a sport, s első helyen persze a labdarúgás az angol munkások életében. Mason ezt az áttekintést egy évszázad adataira támaszkodva rajzolja meg, de az angol tömegjelenségeken túl érinti a szervezett sportmozgalmat, a szakszervezeteknek és a szakszervezeti szövetségnek idevágó döntéseit, sőt a nemzetközi szálakat, így a munkás sportolimpiászokra vonatkozó döntéseket is. Egy másik angol referátum pedig a munkáskultúrának megint egy olyan oldalát világította meg, amiről azután a vitákban — idő hiányában - alig esett szó : s ez a lakáskultúra, a munkás-lakásépítés. Az angol referátum szerzője, David Englander mintegy mottóul