Századok – 1983
BESZÁMOLÓ - A nemzetközi munkásmozgalom-történet kutatóinak XVII. linzi konferenciája (1981. szept 9-11.) (Jemnitz János) 1386
BESZÁMOLÓ 1387 holland küldöttek. Ott volt az ismert spanyol kommunista egyetemi professzor, Antonio Elorza. Több ismert történész érkezett Franciaországból is - ők azonban a vitákba alig kapcsolódtak be. Annál örvendetesebb volt a népes fiatal kommunista-szocialista kutató gárda jelentkezése Olaszországból. A megszokott módon jelentkeztek japán, izraeli és szíriai kutatók. Új volt, hogy az ITH konferenciáján képviseltette magát a latinamerikai regionális nemzetközi szervezet, a CESMO is, mexikói küldöttel, s nagyobb számban érkeztek érdeklődők az Egyesült Államokból. A hagyományoknak megfelelően a napirendre ismét két kérdés került: a munkáskultúra kérdései 1939 előtt, illetőleg a helytörténet és a munkásmozgalom kapcsolatai. A két kérdéskörben a megjelentek részben már korábban, részben a helyszínen több mint 40 írásos referátumot vehettek kézhez. A konferencia kialakult gyakorlata szerint az első kérdéskört két napon át vitatták, míg a második kérdésre a harmadik napon került sor. A linzi konferenciák történetében még sohasem került szőnyegre ennyi „parttalan" téma, hiszen a kérdést a legkülönfélébb módon és periódusban meg lehet közelíteni - ami meg is történt. Végül is a helyszínen az előkészítő bizottság különféle szempontok alapján négy referátumot választott ki „vitaindítónak". Ezek között volt a szovjet Kiril Sirinya előadása, aki a Kommunista Internacionálé mellett tevékenykedő nemzetközi szervezetek (az írók, színjátszók és képzőművészek) tevékenységét vázolta fel. K. Sirinya érintette azt a kérdést is, hogy mi jellemezte az 1920-as évek „proletkult" szemléletét, és ezt az 1930-as években miként váltotta fel egy új szemlélet. Sirinya kitért a különböző országokban létrejött „proletkult" szervezetekre, de alaposabban a különféle nemzetközi szövetségek megalakulásával és tevékenységével foglalkozott. Ezek között az 1924-ben megalakult Nemzetközi Forradalmi írószövetséggel; Sirinya vázolta e szövetség moszkvai megalakulását, a vezető Iroda összetételét, e szövetség aktivistáit (jellemző, hogy pusztán az 1925-ben kialakuló német csoporthoz olyan írók tartoztak, mint E. E. Kisch, J. Becher, L. Frank, B. Brecht, Franciaországban a Clarté csoport Barbusse irányításával, amit R. Rolland is támogatott). Sirinya „térképet" rajzolt az e szövetséghez tartozó különféle kiadványokról — és érintette a vitákat is, megemlékezve a „proletkultosok" és Lunacsarszkij vitáiról, majd 1928-ban az új „központi" folyóirat, a Vesztnyik inosztrannoj literaturü megjelenéséről, amelyben megint széles skálán jelenhettek meg különféle országok szocialista és progresszív szemléletű szerzőinek munkái. A szövetség és kiadványok kronológiáját, belső szemléleti változásait Sirinya 1935-ig követte nyomon, s hasonló részletességgel szólt a forradalmi színház és képzőművész szövetség tevékenységéről is. A referátum adatgazdag, sok név, dátum, konferencia és határozat, pontos szakaszolás segíti az érdeklődők tájékozódását. A lengyel Anna Zamowska egy sor módszertani kérdést vetett fel, így érintette a nemzeti és munkáskultúra, a „népi", a „kézműves" és munkáskultúra, a nagyvárosok és a nagyvárosok speciális munkáskultúrájának, a nagyvárosok „tősgyökeres munkás", illetőleg a nagyvárosokba faluról bekerülő „elsőnemzedékes" munkáskultúrájának összefüggését és eltérő jegyeit, majd bemutatta, hogy a munkáscsaládok történetével, a generációs hagyományok kialakulásával hosszabb ideje foglalkozó lengyel kutatások milyen eredményekre jutottak. Zamowska hangsúlyozta — amit később a vitában szereplők is aláhúztak —, hogy a munkáskultúra alakulását nem lehet elszakítani a munkás politikai és szakmai szervezetek élő valóságától, de ugyanígy nem is azonosítható ezekkel,
