Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Tihanyi János: Magyar-német idegenforgalom a két világháború között 124
130 TIHANYI JÁNOS fontosabb idegenforgalmi szakembere volt. Már ekkor a hitleri Németországnak a magyar határig történt előretörésében az „Ezeréves Szent István-i birodalom helyreállításának nagy alkalmát” látta, melyről nem szabad lekésni.11 A második világháború kitörése után az idegenforgalom háborús célok szolgálatába állítása is felmerül mint feladat, kiemelve a német idegenforgalmi szervek irányítói tevékenységét, a szabadságos katonák szórakoztatása, a sebesültek gondozása, gyógyüdültetése terén. A háborús események alakulásával az idegenforgalmi szakpropaganda, miközben hangsúlyozta Magyarország háborúba lépésének jelentőségét, egyben aláhúzta „a nemzeti egység” fontosságát, a nyugodt munkafeltételek biztosítását. Általában a „nemzeti propaganda és az idegenforgalom” egymásra való hatását emelték ki előadásokban és publikációkban. Rámutattak a Trianon előtti ilyen irányú propagandatevékenységre és egyben arra is, hogy a propagandának bizonyos eredményei az utóbbi időben már mutatkoztak. A magyar idegenforgalmi politika és propaganda érdekes keresztmetszetét adják az idegenforgalmi szaktanfolyamok előadásai. Ezek célja az egyetemi ifjúság idegenforgalmi tájékozódása, az idegenforgalomban dolgozók továbbképzése volt. Hangsúlyozták, hogy a megnyert háború utáni (!) évekre is készülni kell. E tanfolyamok kiadványai sorozatban is megjelentek, és különösen 1942-től már a háború utáni feladatokkal foglalkoznak. A tanfolyam előadói hangsúlyozták a magyarság vezető szerepét a Kárpát-medencében. Szerintük az ott élő nemzetiségek is elfogadják azt. Magyarország „az európai nyugatnak keleti végvára, a keleti veszedelemmel szemben,” fejtette ki Egyed István egyetemi tanár 1944-ben „A magyar állameszme európai értelme” c. előadásában. Hangsúlyozta a magyarság különleges szerepét Európának ezen a részén, és kijelentette: „ma is a német a természetes szövetségesünk, mint az osztrák a török kiűzésében.” A szaktanfolyamokon elhangzott előadások tükrözik a Horthy-korszak kül- és belpolitikai tendenciáit a háborús években.12 A két világháború közötti magyar idegenforgalom a maga eszközeivel igyekezett alátámasztani a rendszer külpolitikai törekvéseit. A harmincas évek második felétől kezdve egyre erőteljesebben választotta példaképül a német idegenforgalmat. A korszak magyar idegenforgalmának reális értékelése a felszabadulás után sem történt meg. Kísérletek voltak, de ezeknek egy részében sajátos módon tovább élt a Horthy-korszak idegenforgalmával kapcsolatban bizonyos nosztalgia.13 11 „Az idegenforgalom állami irányítása”. Markos Béla előadása 1938. április 6-án az Országos Nemzeti Klubban. Különlenyomat. 1 2E tanfolyam első ízben az 1939-40-es tanév második felében a Mezőgazdasági és Agrártudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Kara mellett került megrendezésre. Az évek során az idegenforgalommal összefüggő politikai, gazdasági, pénzügyi, jogi és kulturális előadásokat tartottak a korszak ismert közéleti személyei (egyetemi tanárok, gazdasági és pénzügyi szakemberek). Pl. Búd János: Idegenforgalom és közgazdaság; Horváth Jenő: Magyar történelem külföldiek számára; Cholnoky Jenő: Magyarország idegenforgalmi földrajza; Stromszky Dénes: Devizagazdaság és idegenforgalom; Markos Béla: Az idegenforgalommal kapcsolatos gazdasági jelenségek s azok szerepe gazdaságpolitikánkban; Németh Károly: Budapest, a magyar kultúra központja és az idegenforgalom; Bardon Alfréd: Korszerű szállodák építése és berendezése; Ruisz Dezső: A magyar városok szerepe Budapest idegenforgalmában; Egyed István: A magyar állameszme európai értelme. 1 3 A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Belkereskedelmi Tanszéke szervezésében idegenforgalmi előadásokat tartottak 1957-től. 1958-ban egyetemi jegyzet készült (Markos Béla-
