Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322
1356 VARGA LÁSZLÓ 1908 októberében a szófiai katonai attasé értesítette a hadügyminisztériumot, hogy a bolgár kormány puskát, gyalogsági lőszert és tábori sütőkemencét szándékozik megrendelni Ausztria-Magyarországon. A hadügyminisztérium a sütőkemencékkel kapcsolatban felhívta a figyelmet Weiss Manfrédra, akit egyben értesített a bolgár kormány elképzeléseiről. Ugyanakkor a hadügyminisztérium felkérte a külügyminisztériumot, hogy az képviselje a Monarchia hadiiparának érdekeit, nemcsak Bulgáriában, Romániában, Törökországban és Görögországban, hanem Spanyolország és Portugália mellett Japánban, Kínában és Mexikóban is. Ezt követően Weiss Manfréd valóban jelentős megrendeléseket kapott külföldről sütőkemencék mellett töltényekre, tölténytárakra, sőt még konzervdobozokra is. Az ezt követő években a már hagyományosnak számító balkáni piacon túlmenően Weiss Manfréd megrendeléseket kapott azokból az országokból is, amelyekre a hadügyminisztérium korábban felhívta a figyelmet, így Portugáliából, Kínából és Mexikóból.63 Erről Weiss Manfréd ebben az időszakban a kereskedelmi miniszterhez írt levelében a következőket vallotta: „Sok ezernyi munkásnépem foglalkoztatása a belföldön igen korlátolt eladási viszonyok között lehetetlen, ami arra ösztönöz, hogy a külföldön hódítsak magamnak vevőkört. Tölténygyáram ilyen irányú fáradozásai már több külföldi államnál vezettek sikerhez és ott a nagy német cégek törekvéseivel dacolva, utat és megfelelő helyet szorított magának. Emellett azonban más iparcikkeim, ezek között katonai járművek stb. eladását is forszíroznom kell, s e tekintetbeni munkásságom az olasz hadsereg sütőkemence kocsijaimmal való felszerelését eredményezte. Ezen üzlet, eltekintve attól, hogy általa sok száz munkásomnak kereset nyújtatik, nagy elvi jelentőséggel is bír, amennyiben — máris — Spanyolország és Portugália indíttatva látta magát, velem a cikk szállítása tekintetében összeköttetésbe lépni."64 A tábori sütőkemencével elért sikerek lendületet adtak a mozgókonyhával folytatott többéves kísérleteknek. 1906 márciusában küldték el az első kész példányt Bécsbe, ez azonban további javításokra szorult. Az 1909-ig folytatott kísérletek jelentős összegeket emésztettek fel, de végül a szerkesztett típusra megkapták a magyar, osztrák, német, román, angol, belga, francia, olasz, spanyol és portugál szabadalmat. Az új termék megkövetelte a gyár továbbfejlesztését, s félmillió koronás beruházással felépült a járműgyár, amely kezdetben az 1909. július 1-i üzembehelyezést követően havi 100 000 korona értékű sütőkemencét és főzőkonyhát állított elő. A járműgyárban foglalkoztatott munkások száma ebben az időben megközelítette az 1000 főt, a konjunktúra visszaesését követően, 1912—1913-ban azonban már a 400 főt sem érte el. A mozgókonyhával folytatott kísérletek melléktermékeként sikerült néhány új gyártmányt kifejleszteni. Ezek közül a főzőláda volt a legjelentősebb, s 1909 januárjában a hadügyminisztérium megrendelte az első 1456 darabot, közel 300 000 korona értékben. Ezt követte májusban újabb 4168 darabos megrendelés mintegy 800 000 koronáért. Ezenkívül esetenként, szintén a közös hadiigazgatás számára, gyártottak ágyútaligákat, 63 Uo. 1907 Präs 41-6/1; 1908 Präs 51-9/10; 1910 Präs 5-31/4. - OL В KIK ált. ir. 1907-8062-11310; 1908-A166; A1523; 2123, 16014; 32257. 64 KA KM 1909 Präs 5-31/4.
