Századok – 1983

KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322

1342 VARGA LÁSZLÓ gyárban került sor, s változatlanul csak a kész hüvelyeket szerelték Csepelen élesre. Miután a hengermű csak 1899-ben kezdte meg a termelést, az előállított alapanyagok értéke még a 200 000 koronát sem érte el. Ekkor azonban már teljes mértékben berendezkedtek a folyamatos termelésre, s mintegy 670 000 korona értékben vásároltak nyersanyagot (vörösréz, horgany és hulladék fém). 1900-ban már valóban folyamatossá vált a termelés, s ennek értéke meghaladta a 3,2 millió koronát. Ennek „mindössze" 41 százaléka szolgálta a saját szükségletek kielégítését, a többit a cég külső megrendelők számára szállította. A megrendelők köre ekkor meglehetősen széles volt, miután még nem alakult ki a gyár végleges piaca. (1. táblázat) Az öntödében az egyes öntési adagok súlya 50—80 kg között váltakozott. Általában különböző minőségű sárgarezet olvasztottak, ahhoz a betét 30-70 százalékban sárgarézhulladék — felújításra már alkalmatlan töltényhüvely —, a többi pedig színfém volt. Sárgarézen kívül különböző ötvözeteket is készítettek (ónbronz, ólom-antimon, ón-ólom). Az egyes ötvözetek meglepő szigorúsággal készültek, esetenként grammnyi pontossággal határozták meg az egyes adagokat. A hengerműben ekkor 8 adminisztrátor, 4 műszaki tisztviselő, 12 művezető, 249 férfi munkás és 231 nő dolgozott. A tisztviselők havi fizetése 100-250 korona között volt, ennél azonban lényegesen többet kerestek a külföldről leszerződtetett szakemberek (300 korona), köztük a német igazgató (841 korona). A fémmű legjobban fizetett alkalmazottja azonban Nagel Bernát volt, akit Weiss Manfréd Párizsból hívott meg, s gyakorlatilag szaktanácsadóként ténykedett, ő irányította a hengermű felépítését, a berendezések vásárlását, a Basse és Salve cégre is ő hívta fel Weiss Manfréd figyelmét. Ez volt a magyarázata a számára havonta folyósított 1000 koronának.40 A gyár fejlesztésének középpontjában a századfordulóig a fémhengermű létesítése állott. A tüzérségi lőszer gyártásával kapcsolatos próbálkozások szorosan kapcsolódtak ugyan a hengermű létesítéséhez, az mégis sokkal szélesebb célokat szolgált, mégpedig a tüzérségi és gyalogsági lőszergyártás mellett vörösréz és ötvözeteinek öntését, hengerlését és kereskedelmi cikkekké (lemezek, csövek, drótok, rudak, mozdonytűzszekrények stb.) való feldolgozását. A csepeli gyártelepen — ahol korábban kizárólag haditermelés folyt — a hengermű üzembehelyezését követően megkezdődött tehát a kereskedelmi cikkek gyártása is. A fémműben a kibontakozó válság hatására a termelés 1901-ben mintegy 5 százalékkal visszaesett, az előző évihez képest jelentősen szűkült a vevők köre, a gyártott termékek 91 százaléka mindössze nyolc vevő között oszlott meg, ezen belül arányaiban növekedett némileg a saját felhasználás, abszolút értékben azonban stagnált, sőt jelentéktelen mennyiségben csökkent. A posta és a bécsi Kabelfabrik rendelései azonban kereken 200 000 koronával emelkedtek. 1902-ben tovább csökkent a belső felhasználás, a hadi igazgatás, valamint a posta számára végzett szállítások értéke szintén visszaesett. Ebben az évben azonban, szemben az előző évi 272 021 koronás veszteséggel, első ízben ért el nyereséget a hengermű, a termelés értéke pedig - ha csak mindössze egy százalékkal is — 4 °OL WM Könyveló'ség 1900-1904 Hengermű főkönyv. - 1899-1900-as öntési napló (CSM Munkásmozgalmi és Üzemtörténeti Múzeum) - OL PM ált. ir. 1900-79312Д712