Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322
1338 VARGA LÁSZLÓ bizottságon belül sem sikerült kialakítani, így a hadügyminisztérium gazdasági okokból elutasította Weiss javaslatát. 1909 áprilisában Weiss Manfréd újabb 22,5 millió régi töltény ürítésére kapott megrendelést, s ebből a feszített termelés ellenére augusztusra sikerült közel 19 millió darabot szétszerelni. Ekkor azonban — éppen a száraz ürítés következtében — hatalmas robbanás történt, amelynek során 11 munkás vesztette életét. A robbanást követő vizsgálat felmentette ugyan a gyár vezetőit a felelősség alól, mégis 17 pontban foglalták össze a szükséges biztonsági intézkedésekét, amelyek közül a legjelentősebb az volt, hogy előírták a lőpor vízbe történő ürítését. Ez a baleset, amely egyedülálló volt a gyár történetében, országra szóló felháborodást váltott ki. Az áldozatok többsége tizenöt év körüli gyermek volt, s ráadásul nyilvánosságra került, hogy a műhely vezetői tudtak az egyik gép meghibásodásáról, ami végül a három egymás utáni robbanást kiváltotta. A sajtó részletesen tárgyalta a gyári viszonyokat, s az ügy kezdett egyre kellemetlenebbé válni. így feltehetően helytálló a Népszavának az az állítása, amely szerint augusztus 28-án egy 40 lóerős gépkocsi hagyta el Blochner Izidor hirdetési ügynökkel a gyárat, aki számos lap szerkesztőségét kereste fel, s mintegy félmillió koronát osztott szét. A munkássajtó mellett az erősen revolverlap jellegű Pesti Futár volt az egyetlen, amely még ezt követően is foglalkozott a balesettel, sőt még később is visszatért rá. A Pest vidéki királyi ügyészség is folytatott vizsgálatot, de éppen a hadügyminisztériumtól kértek szakvéleményt a lőpor ürítéséről, a többi gyárban alkalmazott eljárásról. Miután azonban a Monarchia területén kizárólag Weiss Manfréd foglalkozott a régi lőszerek szétszerelésével, a hadügyminisztérium „nyugodt lelkiismerettel" igazolta a Csepelen alkalmazott eljárást.3 5 A hadügyminisztériumban természetesen változatlanul nagyra értékelték Weiss Manfréd szolgálatait, 1909-ben hangot is adtak ennek a megbecsülésnek: Weiss Manfréd gyárát a „hadi igazgatás követelményeinek megfelelően oly módon rendezte be, hogy jelenleg fontos része azoknak a létesítményeknek, amelyek biztosítják a fegyveres hatalom felszerelését. Ez a tény különösen mozgósítás vagy háború esetén jelentős a lőszerellátásban. Az ausztriai kincstári lőszergyár és két magánvállalat mellett a Weiss-féle lőszergyár az, amelynek teljesítőképességére a Hadügyminisztérium az adott esetben számíthat a fegyveres erő ütőképességének fenntartása céljából".36 A Weiss Manfréd-gyár valóban a hadsereg legjelentősebb lőszerszállítója volt, vezetői pedig komoly szaktekintélyeknek számítottak. A hadügyminisztérium tehát megelégedéssel konstatálhatta, hogy a csepeli gyár megbízható támaszt jelent háború esetén is, de béke lévén, a megrendeléseket nem fokozhatta. Weiss Manfréd ezt a bizalmat nemcsak szállítóképességével érdemelte ki, hanem töretlen lojalitásával is. így 1908-ban, amikor Franciaországból 20 millió darab lőszerre kapott megrendelést, visszautasította azt, miután kiderült, hogy a valóságban szerb megrendelésről van szó, ennek teljesítése viszont 3 s Uo. 1909 7A 12-1/12; 12-5/3; 10; 12; 20; 12-12; 12-12/2-2; 12-12/6; 1910 7A 12-10. - OL WM Okmánytár 80; 115; - Népszava 1909. aug. 31. - Pesti Futár 1909. 73.; 75. sz. 1912. 225; 225; 238. sz. 34 KA KM 1909 Präs 5-48/20
