Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Tihanyi János: Magyar-német idegenforgalom a két világháború között 124
128 TIHANYI JANOS alapját, és tették őket fokozatosan a német idegenforgalmi törekvések, célkitűzések kiszolgálóivá. A szakmunkák a magyar idegenforgalom két világháború közötti gazdasági eredményeinek kizárólag a devizakitermelési oldalát hangsúlyozták. A statisztikai adatokban egyforma értékűnek jelölték a különböző relációkból beérkezett turisták által elköltött összegeket, aranypengőben mutatták ki, jóllehet a származási országok valuta szempontból távolról sem voltak azonos értékűek. A Németországból érkezett utasok magyarországi tartózkodási költségei 1933 után végpő soron Németország kliring-adósságát növelték, lényegében ugyanilyen értékű volt az Olaszországból érkezett turistaforgalom is. Mindehhez hozzájárult a relatíve nagyszámú csehszlovákiai és romániai rokonlátogatók beutazása, akik deviza szempontból nem voltak értékes turistáknak tekinthetők. A tulajdonképpeni „szabaddevizás” értékű turizmust az angol, francia, amerikai és skandináv turisták kiadásai tették ki, ez azonban nem volt jelentős. A Horthy-korszakban a magyar idegenforgalmi mérleg mindig passzív volt, ez természetes is, hiszen az összkiutazók (közöttük az arisztokrácia és a nagypolgárság jelentős kiadással járó utazásai) lényegesen meghaladták a beutazások során kitermelt devizát.6 Ma már szinte érthetetlen, hogy a korszak legbefolyásosabb idegenforgalmi szakértői, (elsősorban dr. Markos Béla, a Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatal vezetője) publikációikban az idegenforgalmat mint valami „aranybányát” népszerűsítették, amely a magyar külkereskedelem tekintélyes alkotóeleme — ami a devizakitermelést illeti. Ugyanakkor a Magyar Gazdaságkutató Intézet „Magyarország idegenforgalmi mérlege” című összeállítása az 1932-1937 évek aktív és passzív idegenforgalmának egyenlegét minden évben passzívummal mutatta ki. (1935: 6,6; 1936: 9,4 millió pengő; 1932, 1933, 1934, 1937: 11,2—22,2 millió közötti passzívum).7 Még markánsabban foglalkozik a passzív idegenforgalmi szaldóval dr. Szigeti Gyula a Magyar Statisztika Szemle 1937. februári számában: Nemzeti Bank-adatok alapján végzett számításokat a kiutazásokról is, és mutatott ki ennek alapján jelentős passzív mérleget 1935 májusa és 1936 májusa között.8 Magyarország az első világháború urán, különösen a gazdasági válság éveiben, agrártermékeinek számos piacát elvesztette. A belföldi élelmiszerárak erősen visszaestek, és így Magyarország a beutazó turisták számára „olcsó” ország lett. A helyzetet bonyolította a kötött devizagazdálkodás bevezetése és az 1931. július 14-én elrendelt bankzárlat. Kormányrendelkezéssel (4500 — 31 M. E. sz.) beszüntették a külföldi fizetőeszközök, valuták és devizák tőzsdei forgalmát, életbe léptették a Nemzeti Bank hivatalos árfolyamjegyzéseit. Ez volt a devizagazdálkodás alapvető intézkedése. Szabályozták az utasforgalomban kivihető pénz- és pénz-helyettesítő eszközök nagyságrendjét. További rendelkezések a külföldi követelések, fizetőeszközök és értékpapírok bejelentésére, a külföldi tartozásokra, a vasúti és hálókocsi jegyekre stb. vonatkoztak. ‘A kiutazókról egységes elvek alapján összeállított központi statisztikai kiadványok nem jelentek meg. A kiutazás deviza szempontból lényeges méreteire következtetni lehet a „Társaság” c. folyóirat alapján is, amelynek számai a magyar uralkodó osztály tagjainak külföldi tartózkodásairól rendszeresen beszámoltak. 1A Magyar Gazdaságkutató Intézet jelentése Magyarország idegenforgalmáról az 1938 évben. •Szigeti Gyula: Magyarország passzív idegenforgalma 1935 május 20-tól 1936. május 19-ig. Magyar Statisztikai Szemle 1937. február 21.113.
