Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322
1334 VARGA LÁSZLÓ őket. A monopolhelyzet fejében tehát hajlandók voltak elsőbbséget biztosítani a hadsereg érdekeinek. A szerződéses viszony stabilizálta a rendelések elosztásának adott gyakorlatát, s mivel Weiss Manfréd kimerítette a magyar kvótaarány által biztosított lehetőségeket, számára is védelmet jelentett egy esetleges hazai konkurrenssel szemben. A hadügyminisztérium már 1901 áprilisában ígéretet tett újabb nyolc évre szóló szerződés megkötésére, amire végül októberben sor is került, annak ellenére, hogy a magyar kereskedelmi miniszter, Hegedűs Sándor, sérelmezte a szerződéstervezetnek azt a kitételét, amely szerint a közös hadi igazgatás esetleges új magyarországi lőszergyárnak nem ad megrendelést. A hadügyminisztérium a tiltakozásra adott válaszában közölte, hogy a magánipartól évente mindössze 9 millió éles töltényt rendel meg, s ebből 4 milliót juttat Weiss Manfrédnak, vagyis az osztrák kvótába ezek szerint most már a wöllersdorfi gyár termelését is beszámították, de ez a megrendelések csökkentése következtében a gyakorlatban nem eredményezett változást. A gyakorló töltényeknél a minisztérium nemcsak a Magyarországon állomásozó csapatok szükségletét biztosította Weissnek, hanem a galíciaiakét is. Az 1901. október 2-án megkötött szerződésben Weiss Manfréd kötelezte magát gyára fenntartására, napi 250 000 éles lőszer gyártási kapacitásának biztosítására. 15 millió lőszerhez szükséges nyersanyag (500 t) tartalékolására, a szükséges nyersanyagok magyarországi beszerzésére azonos ár esetén, és 50 000 korona kaució letételére. Ennek fejében a minisztérium nyolc évre garantálta évi 4 millió éles és 8 millió gyakorló lőszer megrendelését.26 A századfordulón kibontakozó válság hatására egyre komolyabb nehézségekbe ütközött a termelés folyamatosságának fenntartása. A minisztérium kizárólag a szerződésben rögzített mennyiségekre tartott igényt, ami ugyan kiegészült esetenként a haditengerészet megrendeléseivel, de ezek jelentéktelensége miatt Weiss Manfréd már 1900 szeptemberében kérvényezte a következő évi kvantum megrendeléseit, hogy „munkásait ne kelljen elbocsátania". Ez a kérés a következő évben szinte szó szerint megismétlődött.2 7 Ebben az időben a konzervgyár területén és Csepelen egyaránt gyártottak gyalogsági lőszereket. A hüvelygyártás hat soron folyt, ebből négy Csepelen volt. A hüvelygyártási kapacitás napi 20 órás munkaidőt számolva 300 000 darab volt, a lövedékgyártás ugyanilyen kapacitással szintén hat soron folyt, de ebből csak egy volt Csepelen. Hét gép napi 400 000 csappantyú előállítását biztosította, ehhez járult a 80 000 darabos tölténytár és a 250 darabos töltényrekesz-kapacitás. Az appretúraműhelyben naponta 3—400 000 töltény összeszerelése volt lehetséges, az ólomhuzalprésen pedig napi 4800 kg ólomhuzal gyártása.2 8 A gazdasági válság hatására megközelítőleg sem lehetett ezt a kapacitást kihasználni. A magyar honvédelmi minisztérium 1903. január 1-vel módosította ugyan a Weiss Manfréddal fennálló szerződést, de ez nem terjedt ki a megrendelések nagyságára, és elsődlegesen árkérdéseket szabályoz. Némileg ismét nagyobb méreteket öltöttek a 26 Uo. 1901 7A 12-5/21; 39., 43. 27 Uo. 12-5/17; 36., 45., 50 2 *KA KM 1901 7A 12-5/43.
