Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322
A CSEPELI GYÁR KIALAKULÁSA 1331 Gyalogsági lőszergyártás - A magyar kvóta kihasználása A lőszergyártás első fázisa az ún. kopszok — vagyis a rézből elősajtolt csészikék — előállítása volt. Ezeket a kopszokat húzógépeken fokozatosan tovább húzták, sajtolták, peremezték, míg végül elkészült a hüvely. A kopszokat osztrák gyáraktól vásárolták, a további feldolgozás pedig a Máriássy úti gyárban kezdődött. Itt állították elő a hüvelyeket két gépen, a korabeli technológiának megfelelő szinten. A gyutacsokat pedálos présekkel helyezték a hüvelyekbe, a gyártási kapacitás napi 50—60 000 darab volt. Ez kiegészült a kilőtt hüvelyek rekonstrukciójával, ezeket napi 50—100 000 darabos kapacitással sajtókban kalibrálták. A lövedékek acélköpenyét szintén húzással alakították, majd sajtolással helyezték bele az ólommagot, ez a gyártási folyamat a düsseldorfi Erhardt cégtől vásárolt két gépen történt. A két gép biztosította a napi 50—60 000 lőszer élesre szereléséhez szükséges lövedékeket, ez a művelet azonban már Csepelen történt. A lőport, a hüvelyeket és a lövedékeket lovaskocsival szállították Csepelre, ahol 1893. április 18-ára felépült az első négy épület, a lőportorony, a töltényraktár, a töltényszerelő, valamint az irodát és a tisztviselők lakásait magában foglaló épület. Nem sokkal az április 28-i üzembehelyezés után készült el a tűzoltószertár, az őrszoba és a gyári kút. A gyártott cikkek és a felhasznált nyersanyag veszélyessége miatt a főszolgabíró által kiadott telepengedély a szállítással kapcsolatban megkötéseket is tartalmazott. Eszerint a lőpor szállítása „kizárólag a kisdunai zárgátról Csepel felső végén a nagy Dunára egyenes irányban vonuló, s a szőlők alatt délre megtörő úton történhet, míg egyéb szállítmányok, így a kész töltények is, a megyei útvonalon továbbíthatók".20 A termelés kezdetben teljesen manufakturális jellegű volt. Az 5 • 1,2 m-es asztaloknál öt párban dolgoztak a munkások, az egyik az előtte levő fatálból kivette az üres hüvelyt, és beleillesztett egy réztölcsért, a másik egy lőpormércével beletöltötte a lőport. Ezt a műveletet maximálisan 20—40 munkás végezhette, miután a teremben mindössze 5-10 kg lőpor lehetett. A töltést követően a hüvelyek az egymástól mintegy méterre álló kéziprésekhez kerültek, amelyekkel bepréselték az acélköpenyű ólomlövedékeket. A szükséges vizsgálatok után a töltényeket a szomszéd teremben levő olvasztó és mártó készülékhez vitték, ahol 100—150 furatos vaslemezekben mártották a töltényeket a megolvasztott vazelin-viasz keverékbe. A kész töltényeket tízesével papírdobozba csomagolták, majd ezek enyvezése után tették a faládákba, s végül a raktárakba. A gyakorló lőszer hasonló módon készült, azzal a különbséggel, hogy a hüvelyekbe nem lövedékeket préseltek, hanem előbb nemezdugót, majd a lövedéket pótló papírdugót. A teremben tehát gőz- vagy motorüzemelésű gép nem volt, a berendezést asztalok, padok, székek és állványok alkották, a padlót nemezzel borították, s belépni is csak nemezcipőben lehetett. A balesetnél szükséges gyors távozást három kifelé nyíló ajtó biztosította. Az előírások alapján a gyárban egyidőben maximálisan 500 kg lőport tároltak, és a kész lőszert katonai őrizettel védték. Az adott körülmények között csak természetes világítás mellett folyhatott a munka.21 A hüvelyek kézi töltése nemcsak a termelés fokozását tette lehetetlenné, hanem a már meglevő alkatrészgyártással sem tudott lépést tartani. Éppen ezért kísérletképpen *0 OL WM Okmánytár Okmánytár 80., 101., 115. - KA KM 1894 7A 57-1/49 J1 OL WM Okmánytár 80. 11*
