Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Tihanyi János: Magyar-német idegenforgalom a két világháború között 124
Tihanyi János A MAGYAR-NÉMET IDEGENFORGALOM TÖRTÉNETÉHEZ (1933-1944) 1. A magyar idegenforgalom szervezete és tevékenysége a harmincas évektől a felszabadulásig A magyar idegenforgalom méretei nem voltak hasonlíthatók a klasszikus idegenforgalmi országok turistaforgalmához. Mindamellett a magyar idegenforgalomnak is megvolt a maga jelentősége már az első világháború előtt, majd a két világháború között. Az idegenforgalom általában nemzetközi és hazai turistaforgalomra oszlik. Az idegenforgalomban számos tényező együttes hatása érvényesül: kulturális, politikai, gazdasági, történelmi és egyéb tényezők, amelyeket összességében nem lehet különválasztani az adott ország politikai, gazdasági, társadalmi viszonyaitól. Az említett tényezők közül némelyek időnként nagyobb, máskor kisebb jelentőségre tesznek szert, aszerint, hogy az idegenforgalom szempontjából vizsgált országokban milyenek a politikai, gazdasági és társadalmi viszonyok, és milyen aktuális nemzetközi összefüggések érvényesülnek. A magyar idegenforgalom a két világháború között alakult ki szervezetileg. A Tanácsköztársaság leverése utáni években bizonyos kezdeti lépések történtek. 1923-ban gróf Apponyi Albert elnökletével megalakult a Budapest Fürdőváros Egyesület, de még ezt megelőzően (1916) létrehozták a Budapest Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatalát. A korábbi szakirodalom 1924-et tekinti a háború utáni szervezett idegenforgalom megindulása esztendejének, mivel ekkor kapcsolták be az európai ireodák Budapestet úticéljaikba. 1925-ben megalakult a Magyar Külügyi Társaság Idegenforgalmi Szakosztálya. 1926-ban a Duna Szövetség, 1927-ben a Magyar Királyi Államvasútak Menetjegyirodája, 1928-ban a Kereskedelmi Minisztérium fennhatósága alatt létrehozták az Országos Idegenforgalmi Tanácsot. Ennek titkársága lett az a központi állami szerv, amelynek feladatává tették az idegenforgalom összefogását. 1928 óta vettek részt kormányzati szervek aktívan az idegenforgalom irányításában. 1929-33 között a gazdasági világválság hatásai, valamint a devizakorlátozások okoztak nehézségeket. 1934-ben megalakult a Budapesti Nemzetközi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság, 1936-ban az Országos Idegenforgalmi Tanács Titkársága Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatallá alakul át (OMIH). 1936-ra kialakul a Horthy-korszak idegenforgalmának szervezete: az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal (OMIH); Budapest Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala; a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság és az IBUSZ. Ezen belül különösen a Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatal fejtett ki szervező- és propagandatevékenységet. A szervezett idegenforgalom szempontjából legfontosabb az IBUSZ volt. A magyar idegenforgalom első világháború utáni kezdeti tevékenységét a konszolidációnak az idegenforgalom eszközeivel való elősegítése jellemezte. Németország szerepe már a harmincas évek elején fontos volt a magyar idegenforgalomban. A nácizmus hatalomra jutása után a magyar kormányok külpolitikai törekvéseivel alapjában összhangban alakult ki a magyar idegenforgalom egyre erősödő német orientációjának súlya, amely később döntő befolyást ért el. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a magyar idegenforgalom vezető szerveinek és vezetőinek tevékenységén végigvonul
