Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Czövek István: Az Osztrák-Magyar Monarchia problémái az orosz liberalizmus szemszögéből 109
122 CZÖVEK ISTVÁN hiszen nem kétséges, hogy ez volt az az időszak, mely egész gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésünkben az egyik legproblematikusabb. S ha ezek a gondok csak részleteiben tükröződnek is egy más nemzet gondolatvilágában, bármilyen következtetéseket vonnak is le ott ezekkel kapcsolatban — az újságírás teljesítette a rá rótt feladatot: tájékoztatott, állást foglalt, alakította olvasói szemléletét. Ennek a szemléletnek a tanulmányozása pedig a korszak több oldalról való megismerését teszi lehetővé. A 70-es évektől kezdve a „Vesztnyik Jevropi” szilárdan tartotta különleges helyét az orosz olvasóközönség körében. Állandó előfizetői voltak a professzori és hivatalnok körök képviselői, akik Oroszország adminisztratív-irányító hierarchiájában gyakran egészen magas funkciót töltöttek be. Néha még a cári család tagjai is érdeklődést tanúsítottak a lap témái iránt.30 A 70-es évek közepére a „Vesztnyik Jevropi” példányszáma abban az időszakban igen impozánsnak számító méretet öltött, 8 ezerre emelkedett. Mégis, a 80-as évektől kezdve Sztaszjulevics kiadványának tekintélye az orosz társadalomban fokozatosan hanyatlott.31 Ennek egyik oka, hogy az 1880-as években erősödött a cenzúra, s a „Vesztnyik Jevropi”-t sem mentette meg mérsékelt hangneme. Sztaszjulevicset két alkalommal figyelmeztette a belügyminiszter néhány kijelentés nemkívánatos volta miatt. Az olvasók érdeklődésének csökkenése a „Vesztnyik Jevropi” iránt másrészt azzal magyarázható, hogy fokozatosan elveszítette haladó társadalmi „arculatát” és egyre inkább szűk „céhlappá” vált, a hivatalnok és értelmiségi körök folyóiratává. A századfordulón elszürkült, jellegtelen folyóirat, melynek se olvasótábora, se hitele nincs többé. Az egyik cenzor, amikor 1902-ben az elöljáróság kérdezte, hogy milyen a lap irányvonala, rámutatott egyik leglényegesebb vonására: „.. . nyugodt, akadémikus, doktori és gyakran unalmas hangnemű”. „Ebből a szempontból — tette hozzá a cári cenzor — éppen a cikkek » hangneme « az, ami a tartalom mellett a néha nagyon is elkerülhetetlennek látszó összeomlástól megmentette a folyóiratot.”32 Az 1905—07-es forradalom idején a „Vesztnyik Jevropi” üdvözölte az október 17-i cári manifesztumot, mely bizonyos „szabadságot” adott. A lap szerkesztősége a cári kormányzatnak ezt a kényszerű intézkedését „csodálatos történelmi cselekedetnek” minősítette, mely Oroszországot az alkotmányos monarchiához vitte közelebb. Ettől kezdve a folyóirat nyíltan az októbristák és kadetok politikai programját követte. 3 01880 januárjában Turgenyev ezt írja Párizsból Sztaszjulevicsnek: „Apropó, találja ki, hogy ki beszélt velem a napokban a >' Vesztnyik Jevropiról * és irányzatáról a legelismerőbb szavakkal! Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceg, akivel Hünzburgban fácánra vadásztam.” (M. M. Sztaszjulevics ijego szovremennyiki v ih perepiszke. Sztaszjulevics és kortársai levelezése. Szerk. M. K. Lemke. Szpb. 1912.177.) 3 ‘Ebben a tekintetben igen tanulságos a következő eset. 1884 áprilisában a cári kormányzat parancsára betiltották az „Otyecsesztvennije Zapiszki” című folyóiratot. Szaltikov-Scsedrin a „Russzkaja Miszl” szerkesztőségének és még néhány más folyóiratnak felkínálta, hogy vállalja magára az előfizetők kielégítését. Mint ahogy azt a dokumentumok bizonyítják, az „Otyecsesztvennije Zapiszki” hétezer előfizetője közül a „Russzakaja Miszl” címűt kívánták előfizetni négy és félezren, a „Nabljudatyelt” kérték 1300-an, a „Vesztnyik Jevropi”-t 100-an (!), a „Gyelo”-t pedig 50-en. A többit (mintegy ezret) pénzzel kártalanítottak. 3 ’Ocserki... II. kötet. 372.
