Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246
A SPANYOL NÉP SZABADSÁGHARCA NAPÓLEON ELLEN 1273 hadtesteinek összevonására nem személyem megvédésre vagy útikíséret biztosítása volt a célja, aminek szükségességéről a gonosztevők pletykálnak. Szeretett vazallusaim makulátlan hűségétől övezve ... mitől félhetek? ... Spanyolok, nyugodjatok meg!"13 3 S a spanyolok valóban megnyugodtak. .. néhány órára. Még ugyanazon, március 16-ról 17-re forduló éjjelen a nyugtalankodó katonák egy része elhagyta Madridot, hogy Aranjuezbe menjen, és az öröm gyorsan elillant. A király - akinek úgymond nem volt mitől félnie — egyre aktívabban készülődött a szökésre. Madridban, Aranjuezben és a környező településeken a lakosság izgalomba jött. A Godoy iránt éveken át halmozódó gyűlölet most érte el tetőpontját, akkor, amikor árulása nyilvánvaló veszedelembe sodorta az országot. „A békeherceggel szembeni általános felháborodás — jelentette Sztroganov március 17-én — a végsőkig jutott, s ha tegnap visszatért volna Madridba, a csőcselék végzett volna vele. Aranjuezből írják, hogy a herceg nem mer kilépni házából, hogy helyzete rendkívül veszélyes, s hogy a királynak és királynénak tegnap kétszer is el kellett hozzá mennie, hogy tárgyalhassanak vele."134 A felkelés a levegőben lógott. Toreno szavai szerint ugyanez a szellem töltötte el a fővárosból érkező katonákat is, akik akár felbujtás nélkül is fellázadhattak volna. Az aranjuezi fonadalom körülményei, annak ellenére, hogy a történészek már sokszor és sokféleképp ismertették, nem teljesen világosak számunkra. Mindenekelőtt az nem eléggé tiszta, milyen indítékból gyülekeztek a néptömegek rendkívüli módon a királyi rezidenciában. Kétségtelen, hogy a kritikus márciusi napokban - mint erre valamennyi történész rámutat — a Godoy elleni gyűlölet, a francia katonák inváziója és a király feltételezett elutazása által kiváltott felháborodás arra bírta Madrid és a környező falvak lakóinak egy részét, hogy Aranjuezbe vonuljon. Ezt Sztroganov is megerősíti.135 Azt azonban lehetetlennek tartjuk, hogy egyetlen tényezővel magyarázható lenne a nép — minden történész által kihangsúlyozott - szokatlan Aranjuezbe áramlása, amelynek lakóival semmiféle közös dolga nem volt. Toreno úgy véli, hogy „kétségtelenül valamilyen titkos intrika"13 6 volt a csoportosulás egyik oka. Nem mondja meg azonban, mit is értsünk ezen valójában. Labrador, aki érdekes részleteket közöl e napok eseményeiről, azt úja, hogy sok paraszt érkezett Aranjuezben a király elutazásának megakadályozása céljából. A városban pedig az álruhába öltözött, magát a felismerhetetlenségig elváltoztató Montijo gróf, Pedró bácsi néven „fizette a parasztok szállását és élelmezését, jó szivarokat és időről időre pénzt adott nekik".13 7 Montijo gróf szerepére vonatkozóan Torenonál is találunk adatokat. Azt írja, hogy „a nép - az álruhába öltözött és Pedró bácsi név alatt rajtőző Montijo gróffal az élen őrjáratokat szervezett".13 8 Schepeler13 9 és Pi y Margall140 is rámutat Montijo felkelésben játszott szerepére. 13 3 Toreno: i. m. Apendice. 434. 134 Sztroganov március 10—22-i jelentése. 62—64. irat. 13s Uo. 136 Toreno: i. m. I., 40-41. 13 ''Labrador: Melanges sur la vie privée et public de Marquis de Labrador, écrit par lui-même. Paris, 1840.77. 13 ' Toreno: i. m. I., 41. 13 ®Schepeler: Geschichte der Revolution Spaniens und Portugals. Berlin, 1826.1., 85. 14 "Pi y Margall: Las grandes conmociones politicos del siglo XIX en Espana. Barcelona, 1931. 20.
