Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Mickun; Nina: A spanyol nép szabadságharca a napóleoni megszállás ellen 1246
A SPANYOL NÉP SZABADSÁGHARCA NAPÓLEON ELLEN 1251 században kezdődött. A kaszt üiai arisztokrácia, amely nagy földadományokat kapott a reconquistában való részvételéért, egyre sikeresebben tenyésztette a juhokat. A 18. század végi dokumentumok szerint sok mágnás nyája sok ezernyi állatból állott. így pl. Campo Alanje grófnő több, mint 40 000 juhhal rendelkezett.1 9 Ez az arisztokrácia a Mesta soraiba lépve óriási privilégiumokra tett szert azáltal, hogy jövedelmet húzott belőle. E lényegüket tekintve feudális privilégiumok alapján és a gazdaságon kívüli kényszer alkalmazásával olyan jövedelemforráshoz jutott, amilyet e korban más módon meg nem szerezhetett. A nemesség alapvető tömegét azonban a hidalgók óriási hada adta, amely maga is több rétegből állott, s nagyfokú tarkaság jellemezte. A hidalgók felső rétegét a közép- és kisbirtokos nemesség képezte. Egyik tunya, maradisághoz szokott része megelégedett a parasztság szimpla kifosztásával és a municípiumi tagságból származó jövedelmekkel. Másik réteg a „búsképű lovag" helyzete alapján képzelhetjük magunk elé, aki csupán ősei fegyverének és Rosinante nevű gebéjének volt tulajdonosa. Harmadik rétegét azok a parasztok alkották, akik özönvíz előtti eszközökkel, arcuk verejtékével művelték a földet, így, Guipuzcoa szinte minden parasztja büszkén hidalgónak nevezte magát. Az északi területek sok helyén ha nem is mindenki, de a lakosság többsége hidalgo volt.' További rétegét azok a kézművesek alkották, akik „alacsonyrendű munkával" keresték kenyerüket. Legalsó szintjén pedig még az éhező, hivatalosan bejegyzett koldusok is megtalálhatók voltak.20 Volt azonban a hidalgók rétegeinek egy másik, olyan része is, amelynek érdekei részben egybeestek a polgárság érdekeivel, és amely valamilyen mértékben elpolgárosodott nemességből állott.2 1 Ez a nemesség energikus, a dolgok létező rendjével megbékélni nem akaró rétege volt. Helyzete és törekvései nagymértékben megmagyarázzák azokat a Spanyolországban fennálló társadalmi ellentmondásokat, amelyek nem kis szerepet játszottak az országot megrázó 19. századi forradalmi robbanásokban. Hogy ezt megértsük, röviden meg kell állnunk Spanyolország társadalmi-gazdasági fejlődésének sajátosságainál. Spanyolország különbözött azoktól a korabeli európai országoktól, amelyekben a hatalmon levő nemesség ösztönözte az ipar és kereskedelem fejlődését, hogy így a polgárságtól az adók aranyesőjét vonja el. Hasonló újításokkal a hatalmon levő spanyol feudális uralkodó réteg egyáltalán nem törődött, hiszen nemcsak saját kiterjedt birtokaiból, de a Mestából és a gyarmatokból is hatalmas jövedelmeket húzott. Ugyanakkor Spanyolországnak nem voltak egész hosszukban hajózható folyói, az ország területét a hegyvonulatok oly mértékben szabdalják szét, hogy 50 mérföldet sem lehet úgy megtenni, hogy az ember ne ütközzön hegygerincbe.2 2 A könnyű gyapjút szamár- vagy öszvérháton át lehetett a hegyi ösvényeken szállítani. A gyapjú ugyanis olyan drága volt, hogy az ilyen szállítás is bőségesen megtérült. Más volt a helyzet a földművelés nehéz 1 'Memorial de Concordia. Madrid, 1783. II. Pláno Quinto. 2 "J. V. Fuertes: Datos empíricos sobre el papel económico de la baja nobleza espanola. Revista de Trabajo, Madrid, 1967. 4. 21 Ortiz: i. m. 93-95. 21 David R. Ringrose: Transportation and economic stagnation in Spain, 1750-1850. Durham, 1970. 5*
