Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Vadász Sándor: Marx mint történetíró 1225
1244 VADÁSZ SÁNDOR Az 1860-as években a történeti tematika jelentősen kibővült. Az emigrációban élő politikai ellenfelekkel, kispolgári forradalmárokkal vitázva, Marx szükségesnek tartotta, hogy újabb tényanyagot gyűjtsön az 1848—1849-es német forradalomról, a Kommunisták Szövetségének a forradalomban követett taktikájáról, valamint a kispolgári emigráció 1849 utáni tevékenységéről. A nemzetközi helyzet alakulása az 1850—1860-as években, közelebbről az elnyomott európai népek szabadságmozgalmainak és a gyarmatok nemzeti-felszabadító harcának erősödése adott ösztönzést Marxnak és Engelsnek ahhoz, hogy alaposabban foglalkozzanak az ír mozgalommal, az 1863-as lengyel és az 1857-es indiai szipoj felkeléssel. Marx idevágó kéziratai nagy változatosságot mutatnak formai tekintetben is, jegyzetek, tartalmi ismertetések, tervezetek és megjegyzések egyaránt előfordulnak köztük Az volt a szándéka, hogy majdan felhasználja őket tervezett műveiben, de ez csak részben valósult meg. Mivel a Tőkének mint történeti műnek a méltatása nem szerepelt célkitűzéseink között, éppen csak megemlítjük azt, ami más helyütt, más összefüggésben nyilván fő helyre kerülne: az 1860-as években, jövendő fejezeteit alakítgatva, Marx folytatta kutatásait az antik társadalmakra, a feudalizmus keletkezésére és fejlődésére, a gyarmatosításra és természetesen mindenekelőtt a kapitalizmus kialakulására nézve. Külön tanulmány tárgyát képezhetnék Marxnak az 186 l-es jobbágy reform utáni Oroszországra irányuló kutatásai az 1860—1870-es évek fordulójától kezdve. A politikai gazdaságtan művelőjeként, őt mindenekelőtt az a kérdés foglalkoztatta, hogyan hatolt be a kapitalizmus az orosz mezőgazdaságba, és miképpen hatott a paraszti földbirtoklás ősi rendszerére. Mint minden hasonló esetben, „orosz" tanulmányai során is bebizonyosodott, hogy benne szétválaszthatatlanul összefonódott a tudós és a forradalmár: a tőkés gazdasági fejlődés jelenségein kívül az orosz parasztság helyzetét, a földesúri rendszer elleni harcának különböző formáit vizsgálta. Az orosz nyelv tanulása életének utolsó szakaszában, a „Russica" részarányának megnövekedése könyvtárában és tudományos munkájában arra a felismerésre vezethető vissza, hogy Oroszországban óriási potenciális energiák rejtőznek, azt várta, hogy az orosz nép érlelődő forradalma társulni fog az indusztrializált Közép- és Nyugat-Európa munkásforradalmaihoz. Marx történeti érdeklődésének irányait követve, legutolsó helyen említjük az ősközösségi társadalom történetének kutatását, amelyben jelentős szerepet játszott L. Morgannak nagy visszhangot kiváltó könyve az ősi társadalomról.5 2 Kivonatokat készített belőle 98 oldalon, valószínűleg 1880-188l-ben. Az volt a terve, hogy Morgan tudományos felfedezéseit a tudományos szocializmus eszmerendszerébe ágyazva publikálja, halála azonban megakadályozta ebben. A kéziratot Engels fedezte fel a hagyatékában, az ő halála után Laura Marx tulajdonába, tőle pedig Rjazanovhoz került. Marx kézirata a Szovjetunióban jelent meg nyomtatásban 1941-ben, az Arhiv Marksza i Engelsza IX. kötetében. Morgan okfejtésében elsősorban az a gondolat ragadta meg gondozásában. (Karl Marx: Secret Diplomatie History of the Eighteenth Century and The story of the Life of Lord Palmerston. London, 1969.) Mivel ezeket az írásokat nem vették fel Marx műveinek újabb kiadásaiba, gyakorlatilag hozzáférhetetlenek voltak a nagyközönség számára. 5"Ancient Society, or Researches in the Lines of Human Progress from Savagery, through Barbarism, to Civilisation. New York, 1877.
