Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Jemnitz János: Marx és az angol; belga munkásmozgalom (1877-1883) 1196
MARX ÉS AZ ANGOL, BELGA MUNKÁSMOZGALOM (1877-1883) 1221 annyira valósak voltak, hogy amikor a Kropotkin szerkesztette svájci Révolté anarchista doktrinerjei ezekkel a törekvésekkel szembeszegültek, akkor a Sentinelle elkerülhetetlenül ugyanúgy, mint a Voix és a belga vezetők jó része, határozottan elutasította a rossz irányú beavatkozást. Az elutasítás módja szintén jellegzetes volt. Delfosse, a kérdéses cikk szerzője hangsúlyozta: „az általános választójog számunkra nem a jövő utolsó szava: nem elvi kérdés, nem több, mint eszköz,"11 0 de mint eszközt nélkülözhetetlennek tekintették - s éppen ez volt az a hang, megközelítés, amit Marx (és Engels) megkönnyebbüléssel fogadott. S a visszautasításnak volt még egy jellegzetes mozzanata : ugyanis a svájci anarchista lap körével szemben a belga lapszerkesztők ténylegesen összeolvadtak az élő belga munkásmozgalommal (hiszen a szerkesztő-író munkatársak egy része maga is munkás, méghozzá még munkahelyén dolgozó munkás volt), s éppen ezért írtak hangsúlyozottan: „ami pedig a munkás szocialisták minket érintő véleményét illeti, nem kételkedünk ítéletükben". A vita a svájci francia nyelvű folyóirattal még heteken, hónapokon keresztül folyt, s természetesen nem azzal zárult, hogy bármelyik csoportosulás meggyőzte volna a másikat, hanem azzal, hogy a belgiumi anarchista bázis egyre inkább összezsugorodott. Jellemző arra, hogy 1882 nyarán Brüsszelben újabb demokratikus csoportosulás alakult, amelybe a már említettek (De Paepe, Bertrand és Delfosse) bekapcsolódtak, de ugyancsak jellegzetes módon támogatást nyújtott az új kezdeményezésnek az Internacionálé korszakának néhány más úttörője : Verrycken és De Greef is. Az új csoportosulás is a fenti „széles" szellemben bontott zászlót, egyszerre követelt általános választójogot, politikai szabadságokat, a helyi autonóm szervek jogkörének kiszélesítését (a Párizsi Kommün hatására, de belga hagyományok nyomán is). Emellett szoros értelemben munkásprogramot is kiadtak a szakszervezetek elismerésére, szociálpolitikai törvénykezésre, munkakamarák felállítására.11 1 Ugyanez áll azokra az 1882 őszi nagygyűlésekre, amelyek szintén megelőzték, előkészítették a belga szocialisták párttá (végleges nagy párttá) alakulását. Liège-ben ezt szeptember végén rendezték, s ezt követően a tanulságokat megint csak Delfosse összegezte a lapban, oly formában, hogy mindez csakis „a belgiumi munkáspárt megalakulására vezethet". Delfosse cikkének s szemléletének megint csak jellemző vonása volt a nagyfokú nyitottság, hiszen mint szerkesztő is azt hangsúlyozta: „minden eszmének szabad utat biztosítunk, az orosz nihilizmusnak, a német szocializmusnak, az angol szakszervezeteknek és az ír Land League-nek és persze a franciáknak." Minderről bízvást lehetne mondani, hogy nemcsak egyszerű nyitottság, hanem bizonyos eklekticizmus is jellemezte a belga szocialistákat - csakhogy ez így volt 10 évvel korábban és 20 évvel később is, vagyis bizonyos állandó jelleget mutatott. A változás, az új azonban a szocialista szemlélet megerősödése volt, részint a polgári liberalizmus és a korai egyszerű apolitikus mutualista szakszervezetek, részint az anarchizmus rovására, és a „német szocializmus" - azaz Marx — javára. Delfosse mindenesetre ugyanebben az értékelő-összegező cikkében maga alá-110 La Sentinelle, 1882. április 2. 111 La Sentinelle, 1882. augusztus 6.*
