Századok – 1983
100 éve hunyt el Marx Károly - Jemnitz János: Marx és az angol; belga munkásmozgalom (1877-1883) 1196
MARX ÉS AZ ANGOL, BELGA MUNKÁSMOZGALOM (1877-1883) 1197 bár ez igencsak problematikus írás7 — és W. Morris8 is saját maga írta meg, hogy „miként lett szocialista". Rendelkezésre áll Eleanor Marx és Edward Aveling néhány rövidebb írása,9 (az ő levelezésük is csak részlegesen jelent meg, bár az Eleanor Marxról újabban megjelent életrajzírók ezt alaposan kihasználták)10 és a kép megalkotását segíti az I. Internacionálé hajdani osztrák úttörőjének, Andreas Scheunak önéletrajza is. Scheu tudvalevően az 1860-as évektől ugyancsak angliai emigrációban élt, maga is részt vett az angol szocialista munkásmozgalomban, s feljegyzései a Marx- és angol hatás szempontjából is elsőrendű értékűek.11 A hiányok és eredmények eme esetleges és vázlatos számbavétele után mintegy előzetes következtetésként adódik: bár kétségtelen, hogy az angol munkásoknak még szervezett része is kívül maradt a közvetlen marxi befolyás sugarán, a fenti források is bizonyítják, hogy tévedés lenne, ha e hatást egyszerűen kiiktatnánk, lebecsülnénk, hiszen az a hatás már az 1860-as években is (igaz, csak átmeneti időre) mindenki számára nagyon is kézzelfoghatóvá válhatott. Az is ismeretes, hogy ez a befolyás az 1870-es évek elején több okból csökkent, amiben ezúttal a gazdasági okok mellett nagyobb szerepet játszhattak a közvetlen politikai motívumok, a Kommünt követő új nemzetközi reakciós hullám, amikor az angol szakszervezeti vezetők nagyobb és befolyásos csoportja (Odger, Cremer, Howell, Hales, Applegarth, Lucraft) fordított hátat az Internacionálénak — Marxnak.12 (Bár persze ez a hátatfordítás se egyforma.) Az 1870-es évek végére, de még inkább az 1880-as évek elejére következett be Marxnak ez az „elzártsága" — ami azért nem volt ekkor sem teljes, hiszen ott voltak a régebbi ismeretségek, az olyan hajdani chartista értelmiségi vezetők, mint Ernest Jones, vagy Weiler, akikkel a baráti kapcsolat ugyanúgy fennmaradt, mint Harneyval vagy más 1H. M. Hyndman: The Record of an Adventerous Life. London, 1911. * William Morris: How I became a socialist. In William Morris: Selected Writings and Designs. Ed. by Asa Briggs. London, 1962. 'Eleanor Marx és Edward Aveling írásai közül nagyon kevés olvasható magyarul. Néhány fontosabb cikkük egykor a Die Neue Zeit hasábjain jelent meg. Rendszeresen írtak e témakörben is a To-Day, Progress, a Justice, a The Commonweal hasábjain, és önálló brosúrákat is megjelentettek. I 0 Yvorte Kapp: Eleanor Marx. MI. к. London, 1976; Harold Wessel: Tussy. Avagy huszonhét levél Eleanor Marx-Aveling mozgalmas életéró'l. Bp., 1978. Chuschichi Tsuzuki: The Life of Eleanor Marx. London, 1967. II Andreas Scheu: Umstürzkeime. Wien, 1923. 15 A korai, 1870-es évek ezen elfordulásának, eseményeinek ugyancsak nagy irodalma van. Mindenekelőtt Collins és Abramsky, valamint V. E. Kunyina említett monográfiájára és az 1964- 65-ben Moszkvában megjelentetett Pjervij Internacional c. kötetre kell utalni. De e témát érinti az Essays in Labour History. In Memory of G. D. H. Cole (Edited by Asa Briggs and John Saville) London, 1960. tanulmánykötet is. Végeredményben azonban e probléma is még sok kiadatlan forrásanyag alapján kiegészíthető. Az elfordulásnak azonban egyéb okai is voltak - így amikor „visszagyűrűzött" Marxnak egy 1872-es sajtónyilatkozata az angol szakszervezeti vezetők „megvásároltságáról" — ez felgyorsította, elmélyítette a szakadást. (В. С. Roberts: The Trades Union Congress. 1868-1921. London, 1958. 80.) Cole viszont az elfordulást inkább annak tulajdonítja, hogy az angol szakszervezeti vezetők inkább a „hazai" dolgokkal törődtek, s fokozottan elveszítették érdeklődésüket „a marxi Internacionálé" iránt. (G. D. H. Cole: British Working Class Politics. 1832-1914. London, 1941. 70-72.) Cole-nak e kitétele, amivel ő egy homályos előítéletekkel, leegyszerűsítésekkel teli vélekedésre utal, ugyancsak érdekes, méghozzá éppen Marx és az angol munkásmozgalom összefüggésében, de e korszakra itt nem tudunk kitérni.
