Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - Historisch-Demographische Mitteilungen - Communications de Demographie Historique O(Ism.: Veress Éva) 1163

1164 TÖRTÉNETI IRODALOM ténész-demográfus R- Pullat tollából (3. szám), E. Canova és P. Horska beszámolójából már kezdeti stádiumban ismerheti meg a csehszlovák levéltárosok kollektívájának 17-19. századi anyakönyv-kutatását (4. szám), a tudománytörténeti háttér és az alkalmazott módszer beható leírásával olvashat A.E.Imhof 1973-ban, a giesseni egyetem történeti szemináriumában indított család-demográfiai vizsgálatairól (3. szám), majd e kutatás érettebb, feltűnést keltett metodikai összefoglalásáról is értesül (4. szám). Retrospektív s így nem elavuló összefoglalásból ellenó'rizheti a Kelet-Közép-Európái országok történeti demográfiájában élenjáró Lengyelország kutatásairól való ismereteit (2. szám), megítélheti a latin-amerikai népesedéstörténet összehasonlító értékét (3. szám). A változatos tárgykört reprezentáló közleményekre és a szűkös terjedelembe iktatott ismertetésekre egyaránt jellemző a téma vagy a feldolgozás metodikai érdekessége; helyenként vitára, helyenként kontrollálatlan berögződések meggondolására serkentenek, vagy további informálódásra ösztönöznek. Feltűnő súlyt kapott a közlemények sorában az újkor. A hivatalos statisztikai forrásokra építő 19-20. századi kutatást A. Armengaud, M. W. Flinn, K. Obermann és az orvostörténész Mádai Lajos írásai képviselik. Olvasásuk a retrospektív módszer kiaknázatlan lehetőségeit idézi fel a pre-statisztikai fonások kutatójában, hiszen nemcsak egy terület korai népességéről lehet kvantitatív becsléseket megkísérelni a későbbi népesség és a népesedést időközben befolyásoló tényezők ismeretében (amire Magyarországon is ismerünk példákat), hanem felbecsülhetetlen és kevéssé értékesített támpont, amikor egy populáció magatartását bizonyos, a történelemben visszatérő válsághelyzetekben hiteles leírásból ismerjük és módunk van a lehetséges (az alaptalan visszakövetkeztetésektó'l mentes) analógiákat mérlegelni. Míg Armengaud európai áttekintése, de különösen Flinn kritikai esszéje az 1930-as évek angliai népesedési „pánikjáról" éberséget szuggerál az újkori fonások és módszerek egzaktságának illúziójával szemben, Obermann fonáslehetőségeket illusztrál, Mádai Lajos konkrét támpontokat is ad a hosszabb távú történeti kutatáshoz. A 19. század második felének halálozási viszonyait, krízisperiódusait 12 európai országban vizsgálja; a járványok (illetve a tífuszjárványt hozó francia-porosz háború) népességveszteségének alapos és differenciált statisztikai elemzése önmagában is tanulságos, a múlt felől nézve pedig az analógiateremtés módszereire, kritikai apparátusának kialakítására ösztönöz. Továbbmenve, az újkori tematikához csatlakozik, de hosszabb időtávot ölel fel Thirring Lajos írása a népszámlálási eredmények elemzésének buktatóiról, mint a fonáskritikai szemlélet érvényesítésének kitűnő példája. A sorozat első számában K. Blaschke elvi bevezetővel foglalja össze Szászország ipari fonadalom előtti népesedéstörténetéről írt monográfiáját. A bevezető egyebek közt a retrospektív módszer szükségességét, alkalmazása esetén a pre-statisztikai és a statisztikai fonások feldolgozásának elhatárolásmódját fejti ki. Újraolvashatjuk a történeti statisztika és demográfia sokáig Magyarországon is elfogadott szűkebb értelmezését, amely szerint ezek a pre-statisztikai fonásanyag kutatására szorítkoznak, ami által ugyan országonként változó időhatárt fognak át, de módszerük, illetékességi körük egyértelműen definiálható. Míg a retrospektív kutatás igénye ma is időszerű, a disciplináris meggondolást, az elméleti rendszerező szempontot a gyakorlat megcáfolta. Ahogyan a magyar KSH egyes kiadványai is áttörték a határt, áttörte az újkor szakembereinek történeti érdeklődése is, itt és másutt. Blaschke szép okfejtésének ezt a részét már csak tudománytörténeti értéke szerint méltányolhatjuk. Feltűnő a településtörténet, s ehhez csatlakozóan a településcentrikus népességi vizsgálatok szerepe a sorozatban. (Hozzá kell tennünk: a magyar olvasó számára feltűnő.) Függetlenül a tudományhierarchia körébe vezető meggondolásoktól, melyek folytonosan jelentkeznek a szakirodalomban (a sorozatban is helyet kapnak) különféleképpen definiálva a történeti demográfia tárgykörét, a kutatás valóságában disciplinánk elválaszthatatlan az ember történetével foglalkozó biológiai és társadalmi tudományok összességétől. Határterületein mindaz elfér, ami egy társadalom népességének alakulását, demográfiai magatartását meghatározza, befolyásolja és magyarázza; olyan mértékben kell törődnie a határterületek művelésével, amilyen mértékben a másik oldalon elhanyagolták azokat. Magyarország településtörténete ma a helytörténet hatáskörébe utalt, felaprózva és nem organikusan művelt tudományterület. Ezért nem véletlen, hogy a sorozatban a településtörténet magyar részről informatív közleményekkel, más országok részéről magától értetődő utalásként jelentkezik. Az 1. és 2. számban Kovacsics József és IIa Bálint a magyar helytörténeti kutatás kérdéseiről általában, illetve a helytörténeti lexikonokhoz végzett anyaggyűjtés részleteiről (többközséges minta közlésével) tájékoztat, hangsúlyozva a demográfiai vonatkozásokat. A 3-4. számban településtörténeti adatgyűjtemények ismertetésének jutott hely.