Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Czövek István: Az Osztrák-Magyar Monarchia problémái az orosz liberalizmus szemszögéből 109
KÖZLEMÉNYEK Czövek István AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA PROBLÉMÁI AZ OROSZ LIBERALIZMUS1 SZEMSZÖGÉBŐL Az 1861 utáni, megreformált orosz rendszer a kapitalizmus fejlődésének és a polgári átalakulás megindulásának ad keretet, mely folyamat szinte gyökereiben változtatja meg az egész ország eszmei-politikai életét.2 A tárgyalt korszakban különleges jelentőséget kell tulajdonítani a folyóiratoknak, mert Oroszországban ez idő tájt nem volt jelentékeny politikai szervezet, tömörülés, és gyakorlatilag szinte az egész korszakban nem folyt politikai harc. Ugyanakkor a sajtótermékek, melyek csak viszonylagos értelemben nevezhetők politikai jellegűeknek, alkalmasak voltak arra, hogy legalább a változtatás szükségességének felismeréséig eljuttassák olvasóikat. A 70-es évek folyamán az orosz társadalmi gondolkodás alakításában vezető szerepet foglaltak el a demokratikus publicisták, akiket az „Otyecsesztvennije Zapiszki” című folyóirat gyűjtött maga köré, valamint a hozzá közelálló periodikák, a „Gyelo”, „Szlovo” stb. O. V. Aptyekman, aki a forradalmi narodnyik mozgalom kiemelkedő személyisége volt, méltatta az „Otyecsesztvennije Zapiszki” jelentőségét. Szerinte ez a folyóirat a maga korában .. uralkodott az észen. Hatalmas hatása volt. A hetvenes évek egész nemzedéke, amely energikus és harcos volt, az » Otyecsesztvennije Zapiszki *-t saját orgánumának tekintette.”3 A narodnyik ideológia propagandájában, a legális publicisztikában főszerep jutott N. K. Mihajlovszkijnak. Bár M. E. Szaltikov-Scsedrin, a kiváló író nem mindenben értett egyet Mihajlovszkijjal (többek között nem osztotta annak szubjektív szociológiai nézeteit), ez a nézeteltérés nem bontotta meg az „Otyecsesztvennije Zapiszki” szerkesztői kol1 A liberális elnevezés az orosz viszonyok között - legkevesebb - két irányzatot jelöl. Az egyik (az A. K. Szolovjov és B. N. Csicserin által képviselt) az alkotmányos monarchia felé vonzódott és a polgári átalakulást a rendszerrel való békés megegyezés útján kívánta elérni őket nevezték a kortársak „nyugatosoknak”. A másik vonal (a P. V. Kirejevszkij, A. Sz. Homjakov, K. Sz. Akszakov vezetése alatt álló szlavofilek) konzervatív-liberális elképzelésekkel, az orosz sajátosságok messzemenő figyelembevételével harcolt a polgári átalakulásáért. Jelen munkánkban a „nyugatosok” szemszögéből vizsgáljuk a Monarchia-kép alakulását. 3 „A faeke és a cséphadaró, a vízimalom és a kéziszövőszék Oroszországa gyors ütemben kezdett átváltozni a vaseke és a cséplőgép, a gőzmalom és a mechanikai szövőszék Oroszországává’” - írja e folyamatról Lenin. (V. L .Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. A nagyipar belső piacainak kialakulása. VIII. fejezet, 591. Szikra, Bp., 1949.) 30. V. Aptyekman: „Obscsesztvo Zemlja i volja”. Izd. 2-oje. Pb. 1924. 34.
