Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - Csizmadia Andor: Jogi emlékek és hagyományok (Ism.: Trócsányi Zsolt) 1149

1150 TÖRTÉNETI IRODALOM domonkos főiskolának tart. Felhívja a figyelmet arra, hogy az alapvető képzés a 14-15. században Magyarországon is a káptalani iskolákban s a királyi kancellárián folyt. A következő tanulmány („A konstanzi 'bulla' hatása a főkegyúri jog fejlődésére") Mályusz Elemér „A konstanzi zsinat és a magyar főkegyúri jog" c.. művének (Bp. 1958) ismertetése s egyben vita vele. Csizmadia Andor a bulla jogi értékelésére koncentrál. Megkérdőjelezi a bulla hitelességét, de elfogadja annak jelentős szerepét a magyar király főkegyúri jogának fejlődésében. Értékes várostörténeti dolgozat Csizmadia Andor sok évtized előtti magántanári próbaelőadása: „Kolozsvár városjoga Mátyás király korában". A 16-17. század jogtörténetének jelentős problémakörét világítja meg ,Az erdélyi jog fejlődése a fejedelmi korban. Kodifikációs munka a 16. századi Erdélyben" c. tanulmány. Ez a három erdélyi kódex (Bethlen Gábor 1619-i perjogi kódexe, az Approbatae és aCompilatae Constitutiones) keletkezésével foglalkozik. Nagy fontosságú tanulmány a Kollár Ádám munkásságával foglalkozó dolgozat („A 'Kollár contra Status et Ordines',,). Ennek főtárgya Kollár „De originibus et usu perpetuo potestatis legislaturiae circa sacra Apostolicorum Regum Ungariae" c. műve, annak keletkezése, fő mondanivalói s a körülötte támadt vihar. Kollár Mária Terézia intenciójára írja művét, aki el akarja érni, hogy a várak fenntartására a papság is adózzék. Az ex-jezsuita jogtudós előzőleg Boriéval konzultál, művét Bruckenthal és De Sperges bírálja, majd König is véleményt mond. A könyv körül kitört vihar oka nemcsak az egyházi birtokok tervezett megadóztatása, hanem az az elv is, hogy az uralkodó a rendek megkérdezése nélkül is dönthet törvénykezési ügyekben, s az is, hogy Kollár támadja Werbőczit, lekicsinyli a nemesi hadfelkelést, és felhívja a figyelmet az adózó nép bajaira. A könyv körül kitört vita ismertetésében Csizmadia Andor különleges helyet biztosít Richwaldszky „Vexatio dat intellectum" c. röpiratának, amely arra kötelezné az uralkodót, hogy saját jövedelméből védje meg az országot, s melyet Mária Terézia nyilvánosan elégettet, s a „Vexatio" apológiájának. Ugyancsak a 18. század magyar jogéletébe vezet az egri jogakadémiai professzor Huszty István munkásságát, elsősorban „Jurisprudentia practica"-ját ismertető tanulmánya. Joggal minősíti Huszty művét konzervatív, nemesi felfogásúnak. Egy 1950-es évek derekáról származó kis esszé foglalkozik Hajnóczy Józseffel. Ismét nagyobb lélegzetű tanulmány a Reviczky József pesti jogászprofesszor életművét bemutató dolgozat („Igazgatástudomány a XIX. század elején: Reviczky József'). E közé s a kötetnek kb. 2/5-ét kitevő 19. századi komplexum közé ékelődik Csizmadia egy korai tanulmánya: „Tizedesek a régi Kolozsváron", amely a tizedek és negyedek rendszerét, funkcióit mutatja be a középkortól 1848-ig e városban. Az említett 19. századi komplexum 5 tanulmányból áll: „Széchenyi István törekvései a feudális jogrend átalakítására", ,A polgári államépítés Deák Ferenc politikai nézeteiben", „Törekvések az emberi és polgári jogok biztosítására és büntetőjogi védelmükre a reformkori Magyarországon", „Deák Ferenc egyházpolitikája" s végül „Eötvös József kultuszkormányzati és jogalkotó tevékenysége". Már a címek felsorolásából is kivehető, hogy itt Deák áll a központban. Rendkívüli figyelemmel kell olvasnunk, amit a szerző Deáknak a reform-országgyűléseken vitt szerepéről, ВТК-javaslatáról, 1848-i minisztérium-szervező és jogalkotó tevékenységéről ír. A legfontosabb talán mégis Deák szerepének ismertetése a (meg nem valósult) katolikus autonómia szervezése körüli vitákban a kiegyezés körüli években. A Deák-tanulmányokkal egyenrangú Eötvös József két minisztersége alatti tevékenységének ábrázolása (1848: a főkegyúri jog körüli viták és Eötvös álláspontja, a katolikus autonómia kérdése, Eötvös egyetemi alapszabályai és népiskolai reformjavaslata, 1868-9-i sorozatos, az egész oktatásügyet - kisdedóvás, elemi iskolai oktatás, középiskolai és szakiskolai oktatás, a pesti egyetem és a Műegyetem újjászervezése és a kolozsvári egyetem felállítása - átfogó reformjavaslatai). A tanulmánygyűjteményt nemcsak a jogtörténet művelői forgathatják haszonnal, hanem a (tágabb értelemben vett) rokon tudományok művelői is. Épp a várható széles körű érdeklődésre való tekintettel rá kell mutatnunk a kötet néhány olyan vonására is, amelyekről kritikusan kell szólni. Egy, kb. 4 évtized munkásságát felölelő cikkgyűjteménynek óhatatlanul kényes pontja az eredeti cikk óta megjelent szakirodalomra való reagálás. Ha a szerző nem tekinti pusztán (vagy elsődlegesen) tudománytörténeti dokumentumnak korábbi cikkét (s Csizmadia Andort láthatólag nem ez a szándék vezette), akkor nem térhet ki a kellő reagálás elől. A kötet ugyan (röviden) említi Bónis György két kitűnő munkáját a középkori nyugat-európai és .nagyarországi jogtud^ '.celmiségről, de talán többet