Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 105 lévén még polgárháborúra is kiterjedő semlegességi törvény — teljes cselekvési szabadsággal engedélyezhette volna a spanyolországi rendeltetésű fegyverszállítmányok exportját. Felelősségét súlyosbítja, hogy ezt az embargópolitikát nem az „új semlegesség” kényszeríti rá, saját elhatározásából cselekszik. Ami az Egyesült Államok távol-keleti politikáját illeti, Washington Kína támogatására törekszik ugyan, de nem hajlandó a japán agresszió Achilles-sarkát jelentő stratégiai fontosságú anyagok kivitelét tiltó intézkedésekre. A mérleg egyik serpenyőjében az agresszorellenesség általánosságban, ismételten deklarált elve, a másikban a háborúba sodródás veszélyének feltételezése, ami Japán vonatkozásában kiegészül az exporttilalmak gazdasági hátrányaival — Washington mind Hispániában, mind a Távol-Keleten elzárkózik az elv valóra váltása elől. Ám a világesemények fő frontján olyan történelmi szituáció keletkezik, amely összhangba hozza az agresszorellenesség elvét és az amerikai politika gyakorlatát. Az 1939. november 4-i törvény hallgatólagosan rehabilitálja a pártatlanságot feladó semlegesség-fogalmat. Az Egyesült Államok vállalja az évek során át háborítatlanul fegyverkező, támadásba lendült fasizmus elleni védekezés támogatásának feladatát. Anglia és Franciaország — vevővé válik. Franciaország legázolása után háromnegyed évvel Washington megalkotja a kölcsön-bérleti törvényt, amelynek közvetlen célja: Anglia készpénzfizetési problémájának megoldása és az amerikai szállítások folyamatosságának fenntartása. De a törvény túlmutat a közvetlen célon. Arról tájékoztatja a világot, hogy az Egyesült Államok immár nyíltan elkötelezi magát az agresszor elleni harc mellett, jóllehet még mindig csak támogatja az Amerika biztonságát is védelmező országok küzdelmét, részt nem vesz benne. A rohanó események elsodorják a semlegesség fikciójának maradványait. Roosevelt 1941. május 27-én proklamálja a korlátlan országos szükségállapotot, s bejelenti: „Mi magunk döntjük el, hogy ... mikor és hol éri támadás az amerikai érdekeket, és veszélyezteti biztonságunkat... b)em riadunk vissza fegyveres erőink bevetésétől, hogy visszaverjük a támadást.” E bejelentést már csak egy lépés választja el a Roosevelt-Churchill találkozóról 1941. augusztus 14-én nyilvánosságra hozott Atlanti Chartától, amelynek egyik célkitűzése: a náci zsarnokság végleges szét/ / 1 S S zuzasa. A vizsgált folyamat fő tendenciáinak megismerése még egy kérdés megválaszolását teszi szükségessé. Mik voltak az előzményei Roosevelt 1939. januári kongresszusi üzenetének, amely meghirdeti a semlegességi törvény revízióját? A kérdés jelentőségét aláhúzza, hogy a kormány 1937-ben már nem kezdeményez, 1938-ban pedig inaktív a semlegességi problematika terén. A források tanúsága szerint az elnöki üzenet előtörténete 1938. szeptemberre nyúlik vissza. Az időpont: a csehszlovák válság kiéleződése. A State Department első tervezetének dátuma szeptember 22,15 6 az a nap, amikor Chamberlain Godesbergbe utazik Hitlerhez. A két eseménynek nincs köze egymáshoz; nyilvánvalóan a véletlen művéről van szó. A tárgyalt kérdéssel összefüggésben az a figyelemre méltó, hogy az európai fegyveres konfliktus elkerülhetetlennek látszó bekövetkeztével számoló nézetek mozdítják ki a holtpontról a semlegességi problematikát, és indítják el a törvény revíziójának munkálatait a State Departmentben. A megoldás módozatairól viták folynak. Pittman is véleményt nyilvánít. Bármilyen változat kerül szóba, mindegyikben központi szerepet 1 s 5 Az 1941. május 27-i beszédet 1. Addresses and Messages of Franklin D. Roosevelt. 82-89.; az Atlanti Charta szövegét L Halmosy: i. m. 516-518. 15‘ Divine: L m. 232.
