Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
1090 MISKOLCZY AMBRUS Mihály tolmácsolásában megfogalmazott felismerésnek a bővebb kifejtése is, hogy „a politikai kifejlés bizonyos fokon túl a nemzetiség terjesztésének ellensége. Amely státusban a külön nemzetiségek felébredtek, ott vagy a polgárosodásról kell lemondani s a sötétség vad korát visszaóhajtani, vagy a nemzetiségek egybeolvadásról ábrándozásokat feledni, ahelyett testvéri szövetséget eléidézni, oly nemzetek között, kiket közös érdek, közös jövendő egybefűz, kiknek hitöket a kocka egyszerre és együtt határozza el".14 7 De ha a magyar, román, szász publicisztika heves vitáiban: a nyelvharcban sok volt az alaptalan vádaskodás, és a nemzeti követeléseket is sok vonatkozásban úgy fogalmazták meg, hogy egymás nemzeti fejlődésének perspektíváját keresztezték vagy keresztezhették, mégis két évtized múlva joggal írhatta George Barit, e küzdelmek egyik részese, hogy .nemzetiségi különbség nélkül ismerjük el, az a harc - tollharc jogos volt, nagylelkű [...] és természetes, az emberi természet elemeinek harca az önmegmaradásért. Az ilyen lovagias harcok, fej-fej, kar-kar ellenében, mindig is, míg a világ, elnyerik méltó értéküket és díjukat."14 8 De az is érthető, ha a hatalmi törekvések bonyolult játéka vonzóvá tette az utópia távlatait, fokozta a nemzeti különbségeket nem ismerő egységes világtársadalom iránti vágyát, így életre hívta az erdélyi utópisztikus gondolkozás legbecsesebb örökségét.14 9 Amíg a 18. század kozmopolitizmusának világpolgár-eszményét is őrző öreg Bolyai Farkas Aritmetikájában (1843) még csak célozgat a közvagyon és köznyelv szükségére, fia János viszont a 4—5 úrbéressel dolgozó kis családi birtokán hatalmas utópia: az Üdvtan kidolgozásán fáradozott. Izzó romantikus lelkesedéssel próbálta kidolgozni az érzelmi konfliktusokat kiküszöbölni hivatott, vagyonközösségre építendő termelő társadalom modelljét, melyet a 18. századi szabadkőműves szervezkedésre emlékeztető konspirációs agitáció útján vélt megvalósíthatónak15 0 Ugyanekkor a magyar nyelv és népművelés fáradhatatlan tudós munkása, a tucatnyi nyelvet ismerő és beszélő Brassai Sámuel pedig lapjában így beszélteti az iskolamestert: ,A nyelvkülönbség személyesíti, az okozza, az mérgesíti, az örökíti a nemzeti ellenkezéseket. Ha az egész emberiségnek csak egy nyelve volna, nemsokára csak egyetlenegy népet formálna, s az emberek mindnyájan rokonokkint szeretnék egymást, és értenének egyet."1 s 1 A liberálisoknak azonban az egyetemes emberi és a nemzeti haladás értékszempontjainak feszültségében kellett megszabni a jövőformáló cselekvés irányát, annak az egyre világosabban körvonalazódó tudatában, hogy „kötelességünk előmozdítani a liberálismust, és nem hanyagolni el nemzetiségünket, noha e két hitrebizottság érdekei olykor meghasonlanak, útjai keresztülvágják egymást, irányai különszakadnak. Kielégíteni az emberiséget és véreinket: ez azon Ulysses-íj, mellyet a nyers tömeg minden állati erejével fölvonni soha nem fog"1S 2 - ez az íj, aminek már időközben nekifeszültek: az átfogó és korszerű társadalmi reformmunka volt. 14 1 Szentiváni Mihály: Hírlapírói vakság és rossz akarat. EH 1842. 94. sz. 14 8 George Barit: Limbile ofíciale. Gazeta Transilvaniei 1860. 32. sz. 14 9 Gáli Ernő: Pandora visszatérése. A reményről és a méltóságról. Buk. 1979. 51-76. 1 50 BenkőSamu: Bolyai János vallomásai. Buk. 1968. 151 Brassai Sámuel: Az iskolamester. Vasárnapi Újság 1843.1. k. 70. 1 5 5 Kemény Zsigmond Korteskedés és ellenszerei. Kol. 1843. 70.
