Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
1086 MISKOLCZY AMBRUS egy tisztséget is engedni a tisztikarok között; s képviselőt mint Svétziában adni az országgyűlésen? S ez által az Oláhot is a magyarosodásra interessálni, s a magyar nemesi szabadságokat s elsőbbségeket erősebb lábra állítani"? 130 1832-ben Alsó-Fehér megye unióra szólító körlevele megfogalmazásakor Gyulafehérvári Farkas Sándor, a művelt hivatalnok kisbirtokos nemes jellegzetes alakja pedig azt fejtegette a megyegyűlésen, hogy a Magyarországgal való „edgyesüléstől senki se félhet, kiváltképpen ha minden vallásnak egyforma szabadság, egyforma Rangja lesz [. . .], ha a representatio vármegyénként, iurisdictionként és városonként lenne; s ha a szenvedő népnek is representatio adatnék, vagy pedig ha már több helyeken fenn álló eszes institutiók szerént a Föderativum Sistema behozattatnék,"131 tehát a megyei önállóságra alapozott polgári municipalizmus keretében. Tíz év múlva pedig a diétán Zeyk Károly az alkotmányos államban a parasztságnak kijáró képviseleti jogok megadása mellett emelte szavát.13 2 A magyar liberálisok sajátos nemzetiségpolitikai gondolati konstrukciót alakítottak ki: a nemesség által kivívott társadalmi reformokért és az alkotmányos jogokért cserébe a nemzetbe emelkedő nem magyar népek lojálisak lesznek a polgári nemzeti államhoz, sőt elsajátítják annak nyelvét, mely a kor felfogása szerint a fejlődés záloga is volt, hiszen „a közönséges nyelv egy közérzet, ez közterekedést szül — a közjóra törekedés egyesíti a haza erejét, ez előmozdítja az értelmesedést, az értelmesedés az egyesületeket s így tovább - így fejlik ki a nemzetiség, így derül fel a hazának boldogsága".13 3 Az 1830-as években a társadalmi reform és a magyarosítás szándéka még olyannyira harmonikus egységben jelentkezett, hogy Bölöni Farkas Sándor (1835-ben az országgyűlés feloszlatása utáni terror hangulatában) képzeletbeli bíróság elé képzelve magát, naplójában tényszerűen sorolta fel: „terjesztettem mindent demokratiai elvet. Elszórtam a Külföldről hozott minden szabad intézetek magvait. [...] Hazám nyelvéért éltem, haltam, s azt mások nyelve elnyomásával hazámban uralkodóvá emelni, egyetlenné tenni igyekeztem, s minden lakost szabad magyarrá lenni óhajtottam."134 Wesselényi pedig az évtized elején, a programadás szándékával írt könyvében a jobbágyság alóli szabadulás feltételéül a magyar nyelv elsajátítását szerette volna kitűzni.13 5 A magyar liberálisok ekkor már kezdték látni, hogy túlbecsülték a magyar nyelv elsajátíthatásának lehetőségét, és lebecsülték annak a lélek mélyéről feltörő ellenállásnak a jelentőségét, melyet mindenfajta kényszerrel járó asszimilációs törekvés kivált. Miután az előző korok nemzeti ellentétei alapvetően feudális jellegűek voltak, most tapasztalatok és előzmények nélküli kísérletekbe fogtak. Pontosabban, amennyire tapasztalatok és előzmények álltak rendelkezésre, azok számukra éppen az asszimilációs törekvéseik indokolt-130 Szabó György: Az oláh nemzet eredete. Nemzeti Társalkodó 1830. II. 42. sz. 131 OL Gyrás gyűlési jegyzó'könyvek. 2. k. 241. 13S OL Informationsprotokolle, 1842. 9. febr. 1. Viszont a Beszédtár, záratékul az 1841/2 dik országgyűlési Jegyzó'könyvhöz. Kol. é. n. 1. 323. csak arról tudósít, hogy Zeyk csupán küldó'inek a parasztság terhei enyhítését célzó szándékairól beszélt, s így „ezen elnyomott osztály tagjait polgári jogokkal ruházzák fel, a kor kívánatát teljesítik". 133 Nemes Torda vármegye Casinója megnyílása alkalmával 1833. Boldogasszonyhava lOkén Tordán tartatott Beszédek. H. п., é. n. 35. Nagy Ferenc, jegyző beszédéből. 13 4 Bölöni önbírálatként is értelmezett-értelmezhető megjegyzését így értékeli Pándi Pál: Első aranykorunk. Bp. 1976. 234. 13 5 Wesselényi Balítéletekről. 233.
