Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 101 hogy tudatosítsa a közvéleményben: új szakaszba lép a törvény revíziójának ügye. A Kongresszus rendkívüli ülésszakán képviselendő kormányálláspontot a State Departmentnek kellett érvekkel alátámasztania. A feladat nem volt könnyű; Borah szenátor szeptember 14-i rádióbeszédének azon megállapítása, hogy az embargó hatályon kívül helyezése valójában az európai háborúba való beavatkozást jelentené14 7 — eleve jelezte az izolacionisták várható magatartását. A State Departmentben kidolgozott memorandum akként indokolta Anglia és Franciaország hadianyaggal való támogatását, hogy a fölényben levő német hadigépezetre hivatkozott, amelynek győzelme esetén - úgymond — az Egyesült Államokat a világ minden sarkából veszély fenyegetné, amerikai érdek tehát a demokráciák megsemmisítésének megakadályozása. A memorandum statisztikai adattal igazolta azt a megállapítást, hogy az Egyesült Államok csak a hadviselő felekkel fenntartott exportkapcsolatainak teljes beszüntetésével védekezhetne a háborúba sodródás ellen, ami viszont súlyos gazdasági válságra vezethet. A megoldás tehát: a „fizess—szállítsd”-elv alkalmazása, és az amerikai hajók, bármit szállítanak is, ne léphessenek be a hadizónákba. A taktikai előkészítés záróaktusaként Roosevelt és Hull szeptember 20-án megbeszélést folytatott a demokrata és republikánus kongresszusi vezetőkkel, akik ez alkalommal nem zárkóztak el a fegyverkiviteli embargó hatálytalanítása elől.148 Roosevelt a szeptember 21 -én megkezdődött rendkívüli ülésszakon elhangzott beszédében kijelentette: sajnálja, hogy a Kongresszus megszavazta és ő aláírta az 1935-ös semlegességi törvényt. A fegyverkiviteli embargó eltörlését javasolva rámutatott az érvényben levő törvény paradox voltára. Rendelkezései ugyanis tiltják kész hadfelszerelések exportját hadviselőknek, de megengedik számos, hadicélt szolgáló félgyártmány (pl. alumíniumlemez), valamint mindenféle más áru eladását, s a szállítás amerikai hajókon történhet. Az utóbbi tény az — hangsúlyozta az elnök —, ami az Egyesült Államok békéjét veszélyezteti. Ezután tájékoztatást adott programjáról, amelynek alapelveit a törvényhozók már megismerték az előző ülésszakon. Most az volt a kérdés, hogy miként értelmezendők azok az új helyzetben. Roosevelt azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy programja „sokkal több biztosítékot nyújt az amerikai állampolgárok élete és tulajdona megvédéséhez, mint amivel... valaha rendelkeztünk”. A program ezen túlmenően munkaalkalmakat teremt, hozzájárul az ország védelmét szolgáló ipar fejlesztéséhez, s az Egyesült Államok az embargó hatályon kívül helyezésével visszatér a nemzetközi joggal összhangban levő hagyományos politikájához. Az elnök taktikai meggondolásból nem szólt a kiterjesztendő „fizess-szállítsd”-elv rendeltetéséről. Elhangzott azonban két mondat, amelyek lényegileg ugyanazt szögezték le, amit a Kongresszusnak július 14-én megküldött State Departmentelaborátum a kevésbé felkészült hadviselők hátrányos helyzetéről megállapított. „Az embargó-rendelkezések ... következtében — mondotta Roosevelt — egy háborúval fenyegető szárazföldi hatalom eleve biztos lehetett abban, hogy jövőbeni ellensége, a tengeri hatalom gyengébb lesz, mert nem gyakorolhatja régi jogát, vagyis nem vehet bármit bárhol. Ez négy év óta határozott előnyhöz juttatja az egyik hadviselőt a másikkal szem-141 Divine: i. m. 298. 14 * Langer-Gleason: i. m. 221-222. - A State Department memoranduma azt állította, hogy az antant-országokba irányult 1914—1917. évi amerikai összexport 10 százalékát tették csak ki a lőszerek és hadfelszerelések, azt kívánva ezzel bizonyítani, hogy a hadianyagokra korlátozódó embargó önmagában nem védené meg az Egyesült Államokat a dugáruk után nyomozó hadviselőkkel szemben.