Századok – 1983

KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061

Miskolczy Ambrus TÁRSADALOM, NEMZETISÉG ÉS ELLENZÉKISÉG KÉRDÉSEI AZ ERDÉLYI MAGYAR REFORMMOZGALOMBAN (1830-1843) (A magyar liberális ellenzék harca a polgári átalakulásáért Erdélyben *) „Jelen századunk első felének utolsó három évtizedét 1819-től 1848-ig a küzdelem korszakának lehet Erdélyben nevezni." Naplójának 51-ik (Kis Tükör című) kötetében tekint így vissza az utópista szocializmussal is kacérkodó liberális gróf Gyulay Lajos.1

Az 1860-as években a konzervatív-liberális gróf Mikó Imre előtt is — aki ekkorra már nagyon is kiérdemelte az Erdély Széchenyije nevet és rangot — „ez időszak" pedig „egy nagyszerű dráma képében jelenik meg, melyben a cselekvénybonyolódás (1819-1833) és cselekménykifejlés (1834—1848) két fő mozzanat, mint szintén a cselekvő egyének is a leghatározottabb alakban ellenzéki és mérséklő, vagy haladó és conservatív párt, tisztán körülírt munkaszerepekben tűnnek fel."2

1819 azért látszott emlékezetes korszaknyitó esztendőnek, mert a bécsi kormányzat a rendi alkotmányosság legnagyobb sérelmére a diéta megkerülésével úrbéri összeírást rendelt el, hogy Magyarországhoz hasonlóan Erdélyben is végre bevezesse az adózóképességet fokozni hivatott urbáriumot, amire természetesen széles körű nemesi ellenállás lett a válasz. Bár ennek jó néhány vezetője az évtizedek múlva kibontakoztatott reformküzdelmekben is oroszlánrészt vállalt, korántsem egyszerűen a nemesi ellenállás megújulásából született a reformmozgalom. Sőt, „ami eredetit nézi" — és ebben az egykorú besúgónak sok igaza lehetett — „meg volt még a múlt század végin Enyeden és Kolozsvárt",3

és tegyük hozzá Marosvásárhelyt és részben Székelyudvarhelyen a híres kollégiumokban, a felvilágosodás eszmevilágából merítő tanárok munkásságában, vagy akár az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság által összefogott értelmiségi-tudós körökben. Ennek ellenére az 1820-as évek derekán az ifjú Wesselényi Miklós keserűen vallhatta meg naplójának, hogy „minden tennivaló vágyást, minden jobb gondolatot s munkásságot ezen mi tehetetlen sírbolti nyugalmunk az elnyomattatás szolgai levegőjébe fullasztja".4 De nemsokára újra és másra váró nyugtalanság kezdte hatalmába keríteni a lelkeket. *A jelen dolgozat némileg módosított része az Erdély a reformkorban és 1848-49-ben című tanulmánynak, amelyben a román és szász nemzeti mozgalom kérdései külön fejezetekben kerülnek bemutatásra a vonatkozó szakirodalommal együtt. 'Gróf Gyulay Lajos naplótöredékeiből. (1815-1834.) Kiadta Gróf Kuun Géza. Bp. 1875. 36. A napló eme kötetének az eredetije a kolozsvári állami levéltárban (Cluj -Napoca, Arhivele Statului) található. 2Mikó Imre: Gróf Kendeffi Ádám. Cluj-Napoca, Biblioteca Centralá Universitäre, Ms 2212. 3Wien, Haus,-Hof,-und Staatsarchiv (továbbiakban: HHStAW), Österreichisch-Estensichesi Hausarchiv, Präsidialakten in Siebenbürgen. Fasz. 52. Varia, Javaslatok a kormánynak. 4 Wesselényi Miklós naplója, 1824. okt. 14. OL Filmtár, 5495. 10 Századok 1983/5