Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Péter Katalin: Bethlen Gábor magyar királysága; az országegyesítés és a Porta 1028
1052 PÉTER KATALIN gubernationem et administrationem, non secus ac si per ipsum regem fieret, absolute consistere et repositam esse et manere decernunt.. ,"10 3 Itt volt hát az alkalom: az erdélyi fejedelem már most Magyarország „abszolút" uralkodója, de hamarosan — ahogy a pozsonyi gyűlés elhatározta — királlyá választják a Habsburg-ház trónfosztásával. Ha tehát a két országrész különállását fel akarják számolni, Erdélyt a besztercebányai országgyűlésre szóló meghívással részesévé tehetik az ottanra tervezett sorsdöntő eseménynek. A nagy körültekintéssel előkészített királyválasztást Bethlen Gábor két országa együtt ejtheti meg. A különállást felszámolni azonban nem tett kezdeményezést egyik fél sem. Ehelyett egészen más történt. Bethlen Gábor valóban küldött meghívást Erdélynek a Besztercebányán tartandó országgyűlésre, de nem azért, hogy erdélyi hívei a nemzeti királyság létrehozásában részt vegyenek, hanem a magyar—cseh—osztrák államszövetséghez való csatlakozásra szólítja fel őket. így írja: „ennyi hasznos jóból" ne rekesszék ki magukat, hanem „az mely confoederatus országok mostan Magyarországgal együvé corporáltattak újabb confoederationak általa, arra a confoederatiora" ők is álljanak rá.10 4 Felettébb figyelemre méltó helyzet. Mert ezek szerint a fejedelem, aki tavaly ősz óta harcol az erdélyi nemesség személyes felkelésével és az erdélyi portális hadsereg egy részével Magyarországon,10 5 Erdélyt nem tekinti a vállalkozás részesének. Igaz, a mozgósításra eredetileg az erdélyi országgyűlés hozzájárulása, sőt hivatalos tudata nélkül került sor: az 1619 májusi diétán még szó sem volt a II. Ferdinánd ellen tervezett hadjáratról, augusztusban pedig a fejedelem eltávozott a hadakkal újabb országgyűlés összehívása nélkül. Az országgyűlés kizárása azonban történhetett akár egyszerűen a támadás meglepetésszerűsége érdekében is. Azóta pedig tisztázhatták volna, hogy a fejedelem harca a nemzeti királyságért miért és hogyan ügye Erdélynek. Ez azonban nyilvánvalóan nem történt meg. Az erdélyi országgyűlés ugyanis meglehetősen kelletlenül nyúl a dologhoz. Az államszövetséghez való csatlakozás gondolatát megtárgyalják ugyan, de döntést nem hoznak. Csupán megbízottak mennek majd Besztercebányára. Azokat is határozott utasítás nélkül küldik. „Az mi jobb móddal tudnak, arról traktáljanak" — íiják.10 6 Aztán megbeszélik hosszan és részletesen a magyarországi hadjárat katonai támogatásának ügyét. Elhatározzák: az erdélyi hadsereget csak erős korlátozással engedik további működésre a fejedelem mellé. A legfontosabb döntésük azonban az, hogy a nemesi felkelést, tehát a személyes részvételt, az országgyűlés gyakorlatilag megszünteti: „magukat pedig ... az kimenetelre, az kinek közülünk akaratja nem lészen reája, nem kinszerit őfelsége."10 7 Ennek a furcsán ellentmondásos helyzetnek az egyik eleme nyilvánvalóan az erdélyi hatalmi struktúra sajátságaiból, a rendek és a fejedelem közti viszony kettősségéből adódik. Ezért nem tartozik az itt folyó forráskritikához. A másik elemet viszont a két országrész, Magyarország és Erdély kapcsolata adja. Ilyen értelemben kell is érinteni. Mert határozottan aláhúzza annak a körülménynek az érvényességét, miszerint Bethlen Gábor 1 03 Uo. 268. 10 4 EOE VII. 540. 10 s Uo. 541. 1 06 Uo. 540. 1 0 7 Uo. 541-542.
