Századok – 1983

KÖZLEMÉNYEK - Péter Katalin: Bethlen Gábor magyar királysága; az országegyesítés és a Porta 1028

BETHLEN GÁBOR MAGYAR KIRÁLYSÁGA ÉS A PORTA 1045 A Vác átadásáról szóló ígéret azonban török fórum előtt valószínűleg nem hangzott el. Úgy látszik ugyanis, hogy az „assecuratoria levél" dolga jórészt rendeződött enélkül is. A nagyvezér mindenesetre március 18-án megígérte a portai elismerés diplomáciai gesztusait: a szultán fogadja a Bethlen Gábor mellé állt Magyarország követét, Korláth Istvánt, és a szultán is, a nagyvezér is ír „szép levelet" Bethlennek.7

9 így aztán végeredményben nem tudhatni, hogy a fejedelem Balassiékhoz címzett nehézkes szerkezetű, de igen nagy hozzáértéssel fogalmazott levelének milyen hatása volt az eseményekre. Március 18-án ugyanis - lévén a dátuma 1620. március 23. - még nem lehetett Konstantinápolyban. Korláth viszont a szultáni audiencia előtt elolvashatta, és a kihallgatáson élhetett az érveivel. A tény végeredményben az, hogy a magyar országgyűlés és Bethlen Gábor 1620. júniusi dátummal kapott II. Oszmántól levelet. A szultán megírta: Ferdinánd „gonosz igyekezetit ti is esztekben vévén, az mi hatalmas és méltóságos székünket megtaláltátok, és jelentettétek, hogy mihozzánk főköveteket, az több tiveletek frigyes országokkal küldenétek, és az mi jóakaratunkat, oltalmunkat vámátok. Mivel azért ezt cselkedtétek; mi is minden reátok való gondviselést az mi hatalmas császári méltóságunkra veszünk, és ... az mi győzhetetlen méltóságunkat is tinéktek fejenként segítséggel és oltalommal lenni bizonyosan elhigyjétek."8

0 Bethlen Gábor tehát ki tudott tömi a bűvös körből. A török királyi jelvények nélkül elért sikerei elegendőek voltak ahhoz, hogy Konstantinápolya maga mellé kényszerítse. A szultán — két éve hangoztatott semlegességét elejtve — kiadta az „assecuratoria levelet".8

1 III. Az Eszad effendi-féle nyilatkozat forráskritikája 1. A csonka idézet Az Erdély—Porta viszonyról szólva a Bethlen-féle nyilatkozat után leggyakrabban a következő kijelentést szokták idézni: „Mert Bethlen Gábor ha Isten adja, légyen magyarországi koronás király bátor, de Erdélyt mü Magyarországhoz soha nem engedjük hogy birja, mert Erdély szultán Szulimán találmánya, s sajátja az hatalmas császárnak." És néha folytatást is hozzátesznek: „Mert ha Bocskai István élt volna és magyarországi király lött volna is, soha az hatalmas császár Erdélyt Bocskai Istvánnak nem engedte volna."8 2 A kijelentés az irodalomban igen nagy súllyal szerepel. Ennek alapján szokták azt állítani, hogy Konstantinápoly nem engedte volna Erdélyt a királyi Magyarországgal egyesíteni. Bethlen Gábor hadjáratának legfőbb célja tehát eleve reménytelen volt. Mivel 79

Borsos 408. 80

TMÁOI. 225. 81

Itt jegyzem meg, hogy II. Oszmán „Felső-Magyarország bégjeinek" szóló atnáméja még kérdőjelesen sem datálható 1619 végére. L. Török-magyar oklevéltár 1533-1789. Gyűjtöttte és ford. Karácson Imre. Szerk. Thallóczy Lajos, Krcsmárik János, Szekfű Gyula. Bp. 1914. 198. A szöveg ugyanis Balassi Zsigmondot említi, és nem Balassi Ferencet, aki 1619 végén kezdett tárgyalni a Portán. Balassi Zsigmond ügyéről Komáromy András írt : Hadtörténelmi Közlemények X. 1897. 332., 537. 8 2

Az idézet a nagyobb öszefoglalásokban: Szekfű 106-107. Magyarország H. Balázs,Makkai 181 ..Nagy L. 203. Eredetileg Borsosnál: 394-395. 9 Századok 1983/5