Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Hóvári János: Az erdélyi kanthner és a balkáni kantár 1015
1016 HÓVÁRI JÁNOS A gazdaságtörténészek úgy segítenek ezeken a problémákon, hogy a méterrendszer bevezetése előtti állapotot veszik alapul, nem figyelve kellőképpen arra, hogy már a késő-középkorban is lezajlottak bizonyos egységesítési törekvések. A név fennmaradása nem biztos, hogy egy és ugyanazon mértékegység továbbélését jelenti. Még bonyolultabbá teszi a kérdés megválaszolását: más mennyiséget értettek egyes mértékek esetében a különböző áruknál. A mértéktörténet csak „áruspecifikusan" adhat választ kérdéseire. A brassói és szebeni számadáskönyvekben élesen elkülönülnek az egyes mértékek. A fémeket centenariussal, a gabonát köböllel, a viaszt és a mézet mdzsdvû (massa), a fűszereket, gyapotot és rizst pedig kanthner-ie\ mérték Brassóban.7 Külön tanulmányokat kell még a mértéktörténet szakértőinek szentelniük arra, hogy mekkora volt a centenárius, hogy a köböl milyen köböl volt, hogy a mázsa milyen font mennyi fontjából tevődött össze a középkor különböző évszázadaiban. Ez alkalommal a 15—16. századi súlymértékek közül az erdélyi kanthner és a balkáni fűszer kantár nagyságához szeretnénk új adalékokat adni. A súlymértékek megállapításának alapvető problémája az illető területeken használt fontok, illetőleg (annak kisebb egységét kitevő) márka súlyok értékének megállapítása. A nagyobb súlyegységek általában egy városon belül ennek az alapegységnek tették ki a többszörösét. A középkori magyar királyság területén különféle súly- és egyéb mértékek voltak használatban. Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás mértékegységesítési kísérletei éppen úgy nem jártak sikerrel, mint a Habsburgoké 1541 után.8 Különösen bonyolult a mértéktörténet Erdélyben. Három kultúra — magyar, német, román — élt és él egymás mellett, közvetít egy távolabbit (a németek a távoli nyugatit; a magyarok a Duna medenceit; a románok pedig balkáni és török kapcsolatrendszerük segítségével a Mediterráneum keleti felét), egymásra hatva, vagy éppen kiszorítván egymást. Ez nemcsak a kulturális hatásokról mondható el, hanem Erdély, majd az erdélyi fejedelemség gazdasági kapcsolatairól is. Éppen az említett két város, Brassó és Nagyszeben volt a központja ezen érintkezési viszonyoknak. Ezekkel a problémákkal nemcsak a művelődéstörténet kutatói találkoznak, hanem a gazdaságtörténészek is.9 A régi, ill. eredeti kapcsolatok alaposan megőrződtek a mértékek változásaiban. Eredetük kiderítésével sok esetben alig ismert érintkezési viszonyokat tárhatunk fel, vagy eddigi ismereteink szélesítésére van lehetőségünk.10 TPach Zsigmond Pál: Századok, 1978, i. m. 1017. 8 A magyarországi középkori hossz- és területmértékek egységesítéséről: Bogdán i. m. 53-55. A hasonló erdélyi próbálkozásokról Jakó Zsigmond: Az erdélyi mértéktörténet kérdéséhez, Erdélyi Múzeum, 1945. 240-243. 9 Az Erdélyben együttélő kultúrák érintkezéseinek kutatását - a gazdasági és társadalmi érintkezés minden rétegére kiterjedve - tűzte ki célul az erdélyi magyar művelődéstörténet. Ennek szellemében jelent meg: Művelődéstörténeti tanulmányok, szerk. Csetri Elek, Jakó Zsigmond, Tonk Sándor, Bukarest, 1979. 260 1. és ennek második kötete; Művelődéstörténeti tanulmányok, szerk. Csetri Elek, Jakó Zsigmond, Sipos Gábor, Tonk Sándor, Bukarest, 1980. 328 1. A magyar-román -szász együttélésről legújabban Binder Pál adott összefoglalást. Binder Pál: Közös múlt románok, magyarok, németek és dél-szlávok feudalizmus kori falusi és városi együttéléséről, Bukarest, 1982. 396 1. 10 Az erdélyi szász városokkal foglalkozó gazdaságtörténeti munkáknak azonban előbb-utóbb szembe kell néznie a mértéktörténet problémáival. Az Erdélyben használt köböl Lederer Emma és Jakó Zsigmond munkásságának köszönhetően már ismert. Lederer Emma: Régi magyar űrmértékek,
