Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Trócsányi Zsolt: Kísérletek teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1732-1739) 983
KÍSÉRLETEK KATONAI URALOM LÉTREHOZÁSÁRA ERDÉLYBEN (1732-1739) 1007 Erdély és Olténia 1736. téli félévi adókivetését - tudomásulvétel végett, s azzal, hogy a Kancellária tegye meg a szükséges lépéseket az adó felvétele és a helyi katonai pénztárakba való átadása ügyében. Az Erdélyi Udvari Kancellária higgadtan kitér a képtelen követelés elől. A korábbi gyakorlat szerint — íija 1736. március 5-én — maga kívánt volna eljárni ebben az ügybe. A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis előzetes tudomása nélkül nem rendelkezhet erről - folytatja —, annak következő üléséig el kell napolni a dolgot.125 1737 tavaszán a Haditanács újból hasonló megkeresést intézhet az Erdélyi Udvari Kancelláriához, s az újra figyelmezteti a Birodalom legfőbb katonai szervét az adókivetés hagyományos módjára s az azt rögzítő Ministerialkonferenz-határozatra és uralkodói elhatározásra.1 26 A Haditanács azonban rövidesen amiatt keresi meg a Kancelláriát, hogy (Wallis többszöri jelentése szerint) a polgári kormányzat az adó nem egészen 10%-át (57 806 Frt) vonakodik kivetni, s így több tiszt nem kapja meg fizetését. Rendelkezést vár a Kancelláriától a Guberniumhoz, hogy az, nem várva meg az országgyűlést, amely még késhet, a jelzett összeget (a törvényhatósági főtisztek összehívásával) repartiáltassa. A Kancellária megint elegánsan tér ki. A Haditanács nyilván azért sürgette a kivetést - válaszolja -, mert úgy tűnt: az országgyűlés későbbre marad. Minthogy azonban az 1737. május 7-i Ministerialkonferenz-ülésen határozat született az országgyűlés összehívására, s remélhető ennek uralkodói jóváhagyása, az ügy az országgyűlésen lesz megfelelően eldönthető.127 Ugyanez ismétlődik meg, mutatis mutandis, 1738-ban128 és 1739-ben.12 9 A Haditanácsnak nem sikerült elérnie azt, hogy közvetlenül a kezébe vehesse Erdély adóztatásának ügyét. De kudarc követte a legfelsőbb katonai körök legélesebb próbálkozását is arra, hogy revánsot vegyenek az 1734-ben elszenvedett vereségért. Ez az erdélyi református püspök és számos erdélyi református vezető személyiség letartóztatása volt. A letartóztatások ügye fő vonalaiban ismert történettudományunkban: Lobkovitz, nem kis feltűnést keltve, 1738 márciusának végén tartóztatja le, a Rákóczi Józseffel való összejátszás vádjával, Szigeti Gyula István püspököt, Bethlen Sámuelt, Lázár Jánost, Rhédei Ferencet és Lászlót, Thoroczkai Zsigmondot és Tholdalagi Mihályt.1 3 0 A provokáció (hiszen a vádak alaptalanoknak bizonyultak) arra irányult, hogy megfélemlítse az erdélyi rendek egészét s vele a Guberniumot is, amelyet a Haditanács egyideje nagyon ,2S EK:AG 1736:17. 1 26 Uo. 1737: 86 (az Erdélyi Udvari Kancellária 1737. április 6-i átirata a Haditanácshoz). 12 7 Uo. 1737:132 (a Haditanács 1737. április 29-i átirata és az Erdélyi Udvari Kancellária 1737. május 13-i válasza). 1 2 8 Az ősz elején a Haditanács megkeresi a Kancelláriát az Erdélyben a téli hónapokra tevezett adó ügyében. A Kancellária eléri, hogy a Ministerialkonferenz elé kerüljön a kérdés. (L. errenézve az Erdélyi Udvari Kancellária 1738. október 22-i levelét a Guberniumhoz - EK: AG 1738: 396.). 12 'A Haditanács 1739. október 29-én az adóelőleg repartitiójával kapcsolatban ír át a Kancelláriának, mire az 1739. november 16-án jónak látja emlékeztetni az erdélyi adómegajánlás módjára - s egyben utal rá, hogy az az év szeptemberi országgyűlés résztvevői azt kérik, hogy Erdélyt ne terheljék a Diploma Leopoldinumban meghatározott összegen túl. (ED: AG 1739:186.) 130 Kővár y László: Erdély története VI. k. (Kolozsvár, 1866): 106-8., Lukinich Imre: Az utolsó Rákócziak (Lukinich Imre szerk.: Rákóczi: Emlékkönyv halálának 200 éves fordulójára. Bp. (1935): I.: 282. Jegyezzük meg: később további személyek letartóztatására is sor került.
