Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Trócsányi Zsolt: Kísérletek teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1732-1739) 983
KÍSÉRLETEK KATONAI URALOM LÉTREHOZÁSÁRA ERDÉLYBEN (1732-1739) 989 fő exponense, rövidesen a gubernátorrá előlépett Komis Zsigmond utóda az Erdélyi Udvari Kancellária vezetésében, az övé a fő érdem a Pragmatica Sanctio erdélyi elfogadásában. Közben bárói rangot szerez, eredeti családnevét (Kászoni) előnéwé degradálva, felveszi az Erdélyben jól csengő Bornemissza nevet, uradalmak egész sorát szerzi meg.2 8 Ez az ízig-vérig Habsburg-hű, az ellenreformációt teljes katolikus hitbuzgalommal szolgáló államférfi lesz most a teljes katonai uralom elleni harc erdélyi vezetője. Legközvetlenebb személyes érdekei (hatalmi pozíciója megszűnik, ha a teljes katonai uralommal az Erdélyi Udvari Kancellária feleslegessé válik) egybeesnek az erdélyi rendiség igényével az (ha igen korlátozottan, a Habsburg-birodalomban integráltan is, de saját) államiságra, s mindazzal, ami ezen túlmenően, távolabbi perspektívában, már több, mint rendi érdek. III. Az Erdélyi Udvari Kancellária 1732. június 2-i felségelőterjesztése ésBornemiszsza június 7-i levelei után a harc most Karlsbadban folyik tovább, ahol a császár gyógykezelteti magát. III. Károly ezzel hozzáférhetetlen politikai tárgyalások számára (még Tönnemannak is), a katonai párt és ellenfelei csatája azonban nincs kirekesztve a gyógyhelyről. A katonai párt azzal érvel, hogy Erdély katolikus főurai közt nincs olyan, aki mindenképpen alkalmas a gubematori tiszt betöltésére. Az ellenpárt, amelynek Sinzendorff osztrák főkancellár a vezető tekintélye és Tönneman a motoija, csak ideiglenesnek hajlandó tekinteni Wallis megbízatását, s mielőbbi országgyűlési jelölést tartana szükségesnek a gubematori tisztségre; Sinzendorff még az Erdélyi Udvari Kancellária rescriptum-fogalmazványának formáját és tartalmát is helyteleníti, de abban bízik, hogy a császár még nem írta alá.29 III. Károly végül is, 1732. június 27-én, aláírja az (1732. június 2-i keltet viselő)30 rescriptumot a Guberniumhoz Wallis megbízatásáról, de Sinzendorff ugyanaznap jónak látja megnyugtatni Bornemisszát: ezzel nincs elvágva a gubernator-jelölés útja.31 Wallist tehát be kell iktatni guberniumi elnöki tisztébe, a gubematori tisztre való jelölésre pedig csak jóval később kerülhet sor. A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1732. december 11-én tűzi napirendre a jelölés engedélyezésének kérdését.32 Az Erdélyi Udvari Kancellária (a Gubernium felségelőteijesztésére támaszkodva, amelyben a Wallis beiktatása tényének jelzése mellett bejelenti, hogy mihelyst rendelkezést vesz a gubematori tisztre való jelölésre, végre fogja hajtani) a Diploma Leopoldinumra s más királyi rendelkezésekre hivatkozva az országgyűlés hirdetését tartja szükségesnek a jelölésre, nem mulasztva el hangsúlyozni, hogy így elháríthatok a rendek gyanúi, megszűnnek a Diploma Leopoldinum és a Pragmatica Sanctio [!] hitele körüli suttogások. A jelölés nyugodtabb lefolytatása érdekében olyan rendelkezést látna jónak, hogy 3-3 katolikus és 5'Egy, az 1730-as évekből származó összeállítás tud görgényi uradalmáról, számos Hunyad megyei birtokáról s arról, hogy uralkodói consensust kapott az erdélyi Thököly-jószágok 1/4-ére (EK: AG 1736:211). '9 EK: AG 1734:116. (Tönneman 1732. június 17-i és 24-i levele Bornemisszához.) 30 G. P. 1732: 220. 31 Sinzendorff levele : EK : AG 1734:116. 3 J Az ülésen a bevett gyakorlat szerint Savoyai Jenő elnököl; a többi jelenlévők: Sinzendorff, Gundaker Starhemberg, Dietrichstein (az Udvari Kamara elnöke), Königsegg (a Haditanács alelnöke), Nesselrode főhadbiztos és Bornemissza János.
