Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Trócsányi Zsolt: Kísérletek teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1732-1739) 983
KÍSÉRLETEK KATONAI URALOM LÉTREHOZÁSÁRA ERDÉLYBEN (1732-1739) 985 Gundaker Starhemberghez (volt Udvari Kamara-elnök, de lemondása után is a Birodalom egyik első számú pénzügyi szakembere) írt levelében már elég élesen hangot ad véleményének: a dolog minden várakozás ellenére történt; ha Starhemberggel közlik a Kancelláriának az ügyben tett felségelőterjesztését, az álljon ki Erdélynek jogaiban megtartása mellett. Még erőteljesebb a fogalmazás abban a levélben, amelyet Sinzendorff osztrák főkancellárhoz (szintén állandó tagja a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis-nak) írt: az Erdélyi Udvari Kancellária remélte, hogy ily fontoságú ügyet a Ministerialkonferenz erdélyi tagozatában vitatnak meg, „ne ... de nobis sine nobis ageretur".13 A levélnek az a kitétele már csak Sinzendorff jóindulatának megnyerésére szolgált, amely szerint az uralkodó titkos határozatait nem a Haditanácson, hanem az Osztrák Kancellárián át közölték az Erdélyi Udvari Kancelláriával.14 Mannagetta osztrák kancelláriai tanácsosnak már arról is ír, hogy szerinte a dolog hátterében a Köleséri Sámuel guberniumi tanácsos (a kor legjelesebb erdélyi természettudósa) házassági pőrében hozott döntés áll: „mikor azt az átkozott Köleséri-pert a jog és igazság követelményei szerint eldöntötték, nyíltan megmondták: nemcsak Bornemissza, hanem egész Erdély bűnhődni fog miatta."1 s Hogy kitől származott ez a fenyegetés, arra csak Tönnemannak, az uralkodó gyóntatójának írt levelében utalt nyíltabban: az illető Wallis legfőbb protektora — Savoyai Jenő nevét természetesen óvakodott leírni. A gyóntatóatyával (akivel az ellenreformációs törekvéseket teljes szívvel támogató kászoni székely katolikus Bornemiszszának nyilván kitűnő kapcsolata volt) már teljesen nyíltan közölte aggályait. A rendeket igen érzékenyen fogja érinteni — írta —, hogy ilyen súlyú ügy nem a Ministerialkonferenz erdélyi tagozatában került megvitatásra és eldöntésre, s az Erdélyi Udvari Kancelláriát másképpen sem kérdezték meg az ügyben, hanem „de nobis sine nobis actum". A Haditanács átirata — folytatta — az intézkedés ideiglenes voltáról beszél, de a rendek, korábbi példák nyomán, nem alaptalanul fognak tartani tőle, hogy ez végleg így marad (az erdélyi kincstári igazgatás példája emellett szól).16 Kérte Tönnemant: olyan irányban hasson az uralkodóra, hogy Erdély maradjon meg jogaiban.1 7 13 Az érvelés helytálló; nemhogy a Gubernium vezetése ügyében, hanem guberniumi tanácsosi, ítélőmesteri, királyi táblai ülnöki, törvényhatósági fó'tiszti kinevezésekben, sőt még alsóbb kormányhatósági tisztségek betöltése ügyében is, a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis állásfoglalása alapján született a felségelőterjesztés. A „de nobis sine nobis" kitétel a dolog súlyát jelzi. 14 Valójában csak az uralkodó olyan döntéseiről értesült az Osztrák Kancellárián át az Erdélyi Udvari Kancellária, amelyek valamilyen formában az egész Birodalmat vagy annak Lajtán túli részét érintették, továbbá az egészségügyi udvari bizottság (Sanitätshofkommission) felségelőterjesztéseiről hozott döntésekről, végül titkos tanácsosi rang, német-birodalmi, ill. Lajtán túli báróság, lovagság adományozásáról - Erdély politikai kérdéseit érdemben érintő döntéseiről nem. ,s Köleséri házassági perében, amely jó másfél évtizedig húzódott, 1732-ben végül is egy Seilern osztrák alkancellár elnökletével működő udvari bizottság javaslata alapján hozott döntést III. Károly. (L. errenézve: EK: AG 1730: 106, 1731: 117; G. P. 1732: 101.) Feltehető, hogy a Haditanács sérelmezte a döntést - talán azért is, mert Köleséri több erdélyi főhadiparancsnoknak volt háziorvosa. 16 Az erdélyi kincstári igazgatás vezetője a Diploma Leopoldinum szerint a Gubernium egyik tanácsosa, a kincstartó volt. Ennek kezéből azonban az Udvari Kamara 1699-ben, a Cameratica Commissio Erdélybe küldésével, kivette a kincstári ügyek vezetését. A Cameratica Commissio megszűnésével az Udvari Kamara különböző címeket viselő megbízottai irányították Erdély kincstári igazgatását, a Guberniumnak való minden alárendeltség nélkül. 1 'Bornemissza alkancellár 1732. június 7-i leveleinek fogalmazványát 1.: EK: AG 1734: 116.
