Századok – 1982
Műhely - Mályusz Elemér: A Zsigmondkori Oklevéltárról 923/V
A ZSIGMONDKORI OKLEVÉLTÁRRÓL 939 nélkül elég volt jegyzeteimet fellapoznom. Azt sohasem vettem számba, hogy hány oklevélről készült kivonatom, vagy hányból másoltam ki hosszabb-rövidebb részt. Csak hozzávetőleges tájékoztatásul: összesen 2590 negyedrét lapot töltenek meg jegyzeteim. Ebben a mennyiségben azonban már nemcsak a munkámmal párhuzamosan Dl. 39.448-tól mindmáig Dl. 107.356-ig terjedőleg jelzetet nyert oklevelek vannak benne, hanem a Fényképgyűjtemény kisebb-nagyobb egységei is. Sőt, ezek közül is nemcsak a szépen kinagyítottak, a könnyen kezelhetők, hanem azok is, amelyeket filmtekercsek őriztek. Az Országos Levéltár nagy akciója eredménye gyanánt, amelynek során valamennyi — vidéki és fővárosi — egyházi, megyei és városi levéltár régi anyagát felhozatta, és technikailag egyre tökéletesedő fotólaboratóriumában filmre vétette. A munkálatok irányítója, IIa Bálint baráti előzékenységből lehetővé tette, hogy a középkori okleveleket hivatali szobájában, amint a ládákból előkerültek, átvizsgálhassam, s róluk jegyzeteket készíthessek. Munkám ezzel könnyebb, távolról sem oly szemrontó lett, mintha a már elkészült tekercseket leolvasó készüléken, lektoron kellett volna megismernem. Ennél a munkafázisnál a bizonytalanság érzését már eredetileg sem tudtam leküzdeni. Ma sem vagyok nyugodt, hogy valami okból, pl. azért, mert éppen akkor nem tartózkodtam Budapesten, nem szalasztottam-e el az alkalmat. Amidőn pedig a Levéltár kiteijesztette akcióját a külföldre is, kénytelen voltam felhagyni a számbavétellel. Az oklevelek most már csak filmen kerülhettek szemem elé, s a felvételek esetenként oly gyengék voltak, hogy jobbnak látszott felhagyni a kibetűzési kísérletezéssel. Kb. 1960-ig sikerült nyomon követnem a Levéltár anyagfeltáró munkáját, ettől fogva — tudomásul kellett vennem -erőm gyengébb lett, semhogy lépést tudtam volna tartani vele. Az előzőkben körvonalazott munkámra az volt a jellemző, hogy minden egyes oklevélről, kézbe véve és belepillantva közvetlenül kellett eldöntenem: érdemes-e felvenni az oklevél tárba. így kellett tennem, mert ez az eljárás egyszerűbb volt, mint elenchusok nyomán keresgélni. Volt azonban olyan rész, amelyhez már az Országos Levéltár készített segédletet, s amely jelentős mértékben megkönnyítette munkámat. Ez a rész a Dl. 39.448 előtti oklevéltömeg volt, amely az Országos Levéltár felállítását követő nagy szervezéssel, a diplomatikai osztály megalapításával kezdődően öltött testet. Első lépésként az alapításkor éppen együtt levő, számtalan fondból kigyűjtött oklevelek kerültek össze szépen sorrendbe rakva 1001-től 1526-ig. A Zsigmond-koriak csoportja a 7231-től 13.150-ig terjedő számokat kapta. Ezek tették ki, ezt Fejérpataky sem győzte hangsúlyozni, oklevéltárának számra is legjelentősebb részét. Ezen a levéltári zsargonban stocknak nevezett részen kívül azonban Zsigmond-kori okleveleket tartalmazhattak átiratban a két határ alatt, illetőleg felett sorakozó oklevelek is, hozzá lepedőnyi ítéletlevelekben néhány sorban elrejtve. A stock felállítását követően tovább kisebb-nagyobb fondok kerültek az Országos Levéltárba, az egész középkort ismételten átívelve. Mivel ugyanabban az évben kelt oklevelek számtalan helyen rejtőzhettek, csak kikeresésük is sisyphusi munka lett volna. Könnyűvé tette azonban az időrendi mutató, amely valamennyi — teljes vagy kivonatos — oklevélszövegről készült mutatólapokon feltüntette az oklevél keltét, kibocsátóját, jellegét (eredeti, átírás, másolás), pecsétjét, régi jelzetét és Dl.-számát.3 9 A stockon kívüli oklevelek számait már Fejérpataky kezdte évenként kartonokra feljegyezni. Feladatomul a munkafázis befejezése, az évenként mintegy száz oklevél számá-3'Uo. 119.
