Századok – 1982
Műhely - Mályusz Elemér: A Zsigmondkori Oklevéltárról 923/V
A ZSIGMONDKORI OKLEVÉLTÁRRÓL 925 a törhetetlen munkakedvű 77 éves tudós mögött. Ajánlatot tett a bizottságnak egy Zsigmondkori Oklevéltár elkészítésére, tervrajzát pedig márc. 9-én be is mutatta. Mégpedig nyomtatásban, úgyhogy a tanácskozás résztvevői a mintapéldákkal illusztrált ismertetést kezükbe véve tehették meg észrevételeiket.8 A nyomtatványból, sajnos, nem sikerült példányt fellelnünk, s így utalásokból kell tartalmára következtetnünk. A töredékes hivatkozásokból rekonstruálva, a tervezet magával ragadó vállalkozás kontúrjait vetíti elénk. A szokásos kiadványoktól, amilyen az Anjoukori Okmánytár vagy a Zichy Codex volt, megkülönböztette, hogy a szerkesztő nem egyszerű oklevélhalmazt látott anyagában, amelyet majd a reménybeli kutatók értékesítenek, hanem egy korszak lényegének megismerésére ösztönző, a megértést mintegy kikényszerítő forrást. Fejérpataky messze különbözött felszínen maradó szakembertársaitól. Ő a szövegekben azt kereste, ami hozzásegít az ezernyi részletadatból összeálló szintetikus kép megfestéséhez. Éveken át szívesen írt a nagyközönséghez szóló lapokban és folyóiratokban, mint a Fővárosi Lapok, Reform, Kelet Népe, Magyarország és a Nagyvilág, Életképek, Ország-Világ, amelynek segédszerkesztője is volt. Olvasmányos cikkei a figyelmet lebilincselni alkalmas történeti mozzanatokról szóltak, mindig kritikailag megalapozva, de sohasem elszürkítve. Amateur és Viator álnevei szintén arra utalnak, hogy súlyos kérdésekről is könnyedén igyekszik írni.9 A Zsigmond-kort nemcsak mint a magyar múlt egyik periódusát, hanem magában is mint történeti egységet érezte fontosnak és önálló tárgyalásra alkalmasnak. A kor jellegét a király félévszázados uralmában látta megtestesülni, a történteket, sőt a reformintézkedéseket is ugyancsak az ő személyes elhatározásai következményeinek érezte és fogta fel. Ma már nem tudjuk azt a történetfelfogást osztani, hogy az államok sorsát királyaik akarata határozta meg, azonban közel egy évszázaddal korábban ez uralkodott az európai történetírásban. A kor fontos mozzanatának ismerte fel a polgárság megjelenését a történelem színpadán, szereplését azonban a király elhatározásával magyarázta. Kiváltságok, szabadalmak juttatásával a városokkal az uralkodó a birtokos nemesség és a jobbágyság közé vagyonos, hűségre megbízható osztályt állított, amely kész a királyi kegy megnyilvánulása fejében anyagi áldozatokat hozni. A kereskedést, amely a városok kezében van, a Genua, Zengg, Boroszló, Krakkó határpontokkal megjelölt területen látja lebonyolodónak. Felfogása egyoldalúságának a történeti megértést akadályozó következményeit Fejérpataky a következő mondattal hatálytalanította: „A városi levéltárakban őrzött kereskedői leszámolások és a miattok felmerült pörök iratai fogalmat adnak a kereskedés kiterjedt voltáról.'"0 A forrásanyagban rejlő értéknek ez a felismerése kezeskedik, hogy a történetírót felfogásának egyoldalúsága nem gátolta volna az oklevéltárból kisugárzó tanulságok felismerésében. Az sem, hogy az olasz vállalkozók — Bemardi, Ozorai — üzleti tevékenységét a pénzügyi adminisztráció címszó alá osztotta be, a hasonló munkakört ellátó magyarokat, mint a dunántúli Szentgyörgyi Vincze család tagjait úgy jellemzi, hogy ők az olaszokat buzgón támogatták törekvéseikben, az egyszerű budai polgárt, Tétényi Andrást pedig karrierje miatt tartotta figyelemre méltónak, mert ennek 8 ТВ Jegyzőkönyv. 1889. márc. 9. 9SzinnyeiJ.: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1894. III. к. 273. sk. 10 A Zsigmond-kori oklevéltár előmunkálatai. (Fejérpataky László lt. április 13-án felolvasott jelentése). Akadémiai Értesítő 2(1891) 422.
