Századok – 1982

Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V

HONOR, VÄR, ISPÁNSÁG 915 amelyek a királyi család sajátképpeni magánbirtokainak számítottak, ki voltak véve a honorok alól, és - legalább forma szerint — külön apparátus igazgatása alá tartoztak, amely túlnyomó részben a királyi aula szerényebb származású lovagjaiból és „ifjaiból" tevődött össze. Ennek a királyi magánvagyonnak alkották részét a királynék tartására rendelt javak is, köztük váruradalmak, amelyek számát 1380 táján legalább 15-20-rakell becsülnünk. Erről a témakörről azonban, beleértve az aula politikai szerepét is, kutatások híján vajmi kevés biztosat lehet mondani. A probléma érzésünk szerint összefügg a „király" és az „ország", aula és bárók 14. századi viszonyának egyelőre feltáratlan kérdésével, nem választható el a többi, hasonló státusú birtok - királyi és királynéi városok, hospes- és bányásztelepülések, udvarnokfalvak stb. — jogállásának átfogó vizsgálatától és így más összefüggésben tárgyalandó.13

6 Nem terjedt ki a honorrendszer az ország egész területére sem. Már a 14. század közepén is találunk megyéket, amelyekben sem királyi vár, sem számottevő királyi vagy királynéi birtok nem volt, és így főleg nemesek uralma alatt álltak. Ilyenek voltak pl. Ung, Gömör, Szabolcs, Kraszna, Bodrog, Győr és Zala. Különös véletlen, hogy a megyei intézmény fejlődését legjobb ismerője, Holub JózSéf annak idején éppen Zala mintáján próbálta megrajzolni, és talán ennek tudható be, hogy a honor intézménye az ő alapos kutatásai után is homályban maradt.137

Mindezek a megyék ugyanis — a királyi uradalmak hiánya folytán - már a 14. században is lényegében nemesi megyéknek tekinthetők, és nem fedezhetők fel rajtuk az Anjou-kori „hűbérrendszer" sajátos vonásai. Mindemé korlátok ellenére a 14. századi királyság politikai arculatára a bárói _ honorok megléte nyomta rá a bélyegét. Sajátos struktúráját a királyi várak határozták meg, és e struktúra nyomban szét is esett, mihelyt a várak fölötti ellenőrzés kicsúszott az uralkodó kezéből. Alig néhány évtized telt el Nagy Lajos halála után, és az Anjouk „hűbéri" államának romjain már megszületett egy új politikai szervezet: a rendi állam.13

8 ""A 14. századi királyi auláról Kurcz 52-105, aki utalt az udvari lovagok politikai szerepére is, és felhívta a figyelmet a nyugati, elsősorban a joggal „meglepőnek" minősülő angol párhuzamokra. Ezek az újabb irodalom tükrében még inkább szembeszökőek (Michael Prestwich: War, politics and finance under Edward I. London 1972: B. F. Byerly-C. R. Byerly: Records of the Wardrobe and Household, 1285-1286. London, 1977;/. O. Prestwich: The military household of the Norman kings. The English Historical Review 96 (1981) 1-35, benne az 1300 körüli Household rövid áttekintésével). Érzésem szerint az aulát, mint a királyi família magánjellegű intézményét meg kell különböztetnünk a királyi curia-tól, a főpapok és bárók „közjogibb" jellegű testületétől még akkor is, ha egyes bárófiak forma szerint az aula tagjai voltak, és ha a curia szó ebben az értelemben Magyarországon csak ritkán volt használatos (pl. 1397: Dl. 87.649, „immediate a curia nostra" bírt várakról). Az Anjou-kori hatalom kettősségének izgalmas kérdésére Gerics József: A magyar királyi kúriai bíráskodás és központi igazgatás Anjou-kori történetéhez. Jogtörténeti tanulmányok. I. Bp., 1966. 285-306, különösen 300. A királyi és királynéi magánbirtok 14. századi jellege teljesen tisztázatlan; a kérdés az aula további prozopográfiai vizsgálata nélkül aligha lesz megoldható. 137

Holub József: Zala megye története a középkorban. I. Pécs, 1929. 13

'A forrásadatok értékelését rendkívül megnehezítette, hogy a kutatásban - mind az intézmény-, mind a társadalomtörténetben - a 14-15. század szervesen összefüggő, lényegében azonos struktúrájú és így együtt tárgyalható, sőt tárgyalandó korszakként szerepelt hosszú időn át, „korszakváltásnak" pedig az 1300 körüli évtizedeket volt szokás tekinteni. A 15. század korszakos jelentőségét az alkotmánytörténetben először Eckhart Ferenc: A szentkorona-eszme története. Bp., 1941. 93 kk. az állam fejlődésében és a társadalom rendi átformálódásában Mályusz Elemér (A magyar társadalom a