Századok – 1982
Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V
896 ENGEL PÁL Vas megyéket kapta meg honorba, elkísérte a Dunántúlra, és ott vasi alispánként helyettesítette (1379).5 9 Vele tartott Ugrin fia László mester is, Lackfi volt alvajdája (1373-75), aki ugyancsak ura helyett soproni ispán és kapuvári várnagy lett (1379).6 0 A kíséret hasonló vándorlását figyelhetjük meg Czudar Péter oldalán, aki az ország északkeleti megyéiből került két ízben (1368—71, 1373—80) a szlavón báni székbe. Hatalmas honorja kezeléséhez hazájából vitte magával familiárisait: elsősorban az abaúji Idai Csirke Pétert, aki mindkét alkalommal körösi ispánja és vicebánja volt; azután Vértesi Miklóst, aki palocsai alvárnagyként (1354) mellette szolgált már pályája kezdetén a sárosi ispánságban (1355—56), Szlavóniában pedig Nagykemlék várnagya (1370, 1373), a körösi ispánság occupatora (1373), végül zágrábi ispán és medvevári várnagy (1376-80) lett. Vértesi után Nagykemlék élén bizonyos Pósa fia László mestert találunk (1375), akit a két előző példa alapján nyugodtan azonosíthatunk Csécsi Pósa fia Lászlóval, Czudar Péter korábbi borsodi alispánjával (1367) és Borsod megye későbbi ispánjával (1375—76).6 1 Kont Miklós nádornak is ismerjük néhány emberét, akik az ország különböző pontjain bukkannak fel a szolgálatában. Kedvenc helyettese Loránd fia Ravasz István mester volt, az Esztergom megyei Ravaszkesző névadója, a nyitraszerdahelyi kis uradalom birtokosa és az ottani „vár" (castrum, 1399), helyesebben kastély, valószínű építője. Igen korán a királyi udvar lovagja lett (1342, 1347), de ez nem gátolta meg abban, hogy Kont Miklóst pályakezdése óta állandóan helyettesítse előbb barsi (1347—48) és pozsonyi (1351) alispánként, ezután alvajdaként (1352—56), végül pedig, már mint nádort, Vas megye „ispánjaként" (1357—59). Testvére, Ravasz János, akit vasi birtokáról Rádócinak is neveztek, szintén a nádor szolgálatában állt, és utóda lett bátyjának a vasi alispánságban (1360—66).6 2 Szemere nevű familiárisát apjától, Tót Lőrinc tárnokmestertől örökölte Kont Miklós; 1348—49-ben mindkettőjüknek ő volt a Sopron megyei alispánja, majd urával Erdélybe ment, és ott brassói alispánként látjuk viszont (1352).6 3 Egy másik emberét, Izsép mestert vajdasága idején solymosi várnagyává és aradi ispánná tette meg (1353—55), amikor pedig elnyerte a nádorságot, őt választotta ki alnádorává, és rábízta a honorjához tartozó Szepesség igazgatását (1357-61).6 4 "1361: Dl. 29.694; (1362-65): Pesty Frigyes: A szörényi bánság és Szörény vármegye története. III. Bp. 1878. 6; 1364: Teleki I. 133; 1366: Csáky I. 124; 1369: Dl. 91.755; 1372: Dl. 52.200; 1379: HO III. 208. Mivel Ubult 1364-ben Hunyad.egy keltezetlen oklevélben (1362-65) pedig Sebesvár várnagyának mondják, bizonyos, hogy az 1364-i adatot nem szabad - mint eddig tették - a későbbi Vajdahunyadra vonatkoztatnunk. Itt a 14. század folyamán nem tudunk várról. 60 1373-75: Janits Iván: Az erdélyi vajdák igazságszolgáltató és oklevéladó működése 1526-ig. Bp. 1940. 107,1379: HO I. 275, ahol Vgum helyett nyilván Vgrini olvasandó. 61 Vértesire 1354: DE 268.316; 1370: Smitiklas XIV. 445; 1373: uo. 511; a többire Wertner 196. - Pósa fia Lászlóra 1367: Dl. 41.718; 1375. V. 19 : Smiciklas XV. 130; 1375. VIII. 9:1. 96.500. 62 1342: Smtfiklas XI. 25; 1347: Apponyi 137; Dl. 87.221; 1348: AO V. 204; 1351; uo. 432-; 1352-56: Janits i. m. 107; 1356: Dl. 50.336; 1357: AO VI. 529; 1358: AO VII. 7; 1359: TT 1908. 185; 1399: ZsO I. 5904. sz. Jánosra 1360: TT 1908. 188; 1362: Dl. 106.785; 1363: Dl. 101.677; 1365: Dl. 103.317; 1366: Dl. 91.722, és (1360-61) 1. a 120. jegyzetet is. Kurcz 106-110 számos példát hoz fel arra, hogy aule miles állhatott bárói szolgálatban is, a jelenség magyarázatát azonban nem ismerjük. 6 4 348: Sopr. I. 205; 1349: uo. 208; 1352: ZW. II. 87. 64 1353: Dl. 91.452; 1355: Dl. 91.478; 1357: Dl. 39.671; 1360: Dl. 41.421; 1361: Dl. 60.286.
