Századok – 1982
Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V
892 ENGEL PÁL A számadás töredékjellege miatt nem tudjuk, hogy a mondott öszegek az illető rovat egész évi bevételét képviselik-e, vagy annak csak részleteit, és természetesen arról sem értesülünk, milyen egyéb jövedelmi források jelentkeztek az év többi szakában. Forrásunk éppen ezért leginkább abból a szempontból tanulságos, hogy megtudhatjuk, általában véve mire fordították egy királyi uradalom bevételeit. Hosszú lenne felsorolni mindazokat a kisebb-nagyobb tételeket, amelyeket a számvevő a kiadások oldalán gondosan bejegyzett. A bevételekhez képest többnyire kisebb, legtöbbször dénárokban kifejezett összegekről van szó, amelyek láthatóan egy előkelőbb yri háztartás mindennapos szükségleteit voltak hivatva fedezni. Némileg meglepő, hogy a háztartás sokkal nagyobb mértékben élt a piacról, mint azt gondolni lehetett volna. A számvevő rendszeresen adott pénzt a konyhára (ad coquinarn), és külön tételekben is vásárolt húst, bort, továbbá gyógyfüveket (erbas vidi, zekfu), a lovaknak takarmányt, lószerszámot, nyerget, kengyelt; fizetett a halászoknak (laboratoribus sagene seu rethe), a madarásznak (aucepi), valamint az ácsoknak; gabonát őrletett a malomban, ruhát varratQjtt a szabónál és rendszeresen pénzelte a ház „úrnőjét", valószínűleg szintén a háztartás céljaira. Többször vásárolt kelméket is: másfél vég cseh posztót (panni bochemicali [!]), gyapjúszövetet (banbusium), több mint 10 ft-ért finom selymet (bissum sericum), egyszer meg külön a bán parancsára tíz vég kölni posztót, aminek az árát azonban nem jelölte meg. Hatalmas összeget kellett fizetni egy ízben, 20 százas ft-ot, egy filator ligaturarumként minősített mesterembernek, talán kötelekért, de az is lehet, hogy csipkéért. Szt. Basziliusz napjár(jún. 12.) nagy ünnepet is ültek,bizonyára azért, mert a bán elsőszülöttjének ekkor volt a nevenapja. Nem kevesebb, mint három forint ment el ebből az alkalomból „a szegényeknek, a konyhára és vásárlásokra".45 Bármennyibe került is azonban a háztartás meg az asszony, az igazán jelentős összegeket maga Benedek bán költötte el. Egy ízben 25 ft-ot osztatott szét csatlósai (clientes) között, amikor a királyhoz indult, máskor meg 20 ft-ot küldetett „haza", vagyis talán Döbröntére, ahol ekkoriban épült a vára.46 A pénzt „Péter fia János" vitte magával, aki ebből az alkalomból még további 10 ft-ot kapott a bán utasítására. E János minden bizonnyal azonos Sárosdi Péter fia Jánossal, aki Himfinek, mint látni fogjuk, vezető familiárisa és ekkoriban éppen temesi alispánja volt. Egy másik alkalommal 6 ft-ot fizetett a számvevő „Веке fia Mihálynak, mivel a királyhoz megy". A számadásból egy főúri háztartás viszonylag szemléletes képe bontakozik ki. Nyilvánvaló, hogy Himfi з temesi honor birtokosaként annak minden jövedelmével szabadon rendelkezett, leszámítva a két város nagy összegű adóját, amelyből csak egy kis ré^ jutott a kezébe, s amelynek többi része talán a királyi kincstárt gazdagította. A honor bevételeit arra fordíthatta, amire jónak látta, beleértve a legszemélyesebb kiadásokat, de természetesen belőlük kellett'fedeznie a hivatalával járó „rezsiköltséget" is. Gazdálkodása tehát, leszámítva az ekkor még feltehetően ritka írásbeli elszámoltatást, minden bizonnyal semmit sem különbözött bármelyik korabeli előkelő nemes háztartásától. Mindössze mesi uradalomra 1347: Zichy II. 239. Orsova vára 1372 körüli építkezésén a honorhoz számítható Sebes, Hodos, Lugas és Cseri civitas-ok és districtus-aik népei vettek részt: Doc. Val. 239-243. - A vásárra: Item in festő sancti regis Ladislai XXXX flór. 4 5 Himfi Benedek fiaira, köztük Basiliusra 1385: Krassó III. 163. 4 6 Döbrönte vár építésére Csánki III. 209, és 1374: Temes 123-128.
